Lemez

Nigel Kennedy – Vivaldi: A négy évszak

Zene

Nemcsak a könyveknek, de a lemezeknek is megvan a maguk sorsa. Nigel Kennedy Vivaldi-lemeze például negyedszázada valósággal egy új korszak nyitányaként hatott: támadóan fiatalos marketinggel, slágerlistákat ostromló eladási sikerrel, s persze mindenekelőtt egy vagány sztárral, akiben a hegedű Chaplinjét és egyúttal Paul Gascoigne-ját is föl lehetett ismerni. Így aztán az Angol Kamarazenekarral készített Négy évszak-felvétel 1989-ben még azoknak is imponált, akik amúgy az első pillanattól túl soknak és stílustalannak ítélték Kennedy muzsikusi működését csakúgy, mint túljátszott közszereplői lazaságát. Huszonöt év múltán, több száz, a koncertközönség közé kirúgott focilabdával később bizony még könnyebb egyszeri divatjelenséget, sőt kommerciális tévutat látni az interjúiban kamuproli kiejtéssel nyilatkozó hegedűsben. Ilyen interjúrészleteket a jubileumi kiadás DVD-felén is jócskán találhatunk, s ez a tény, no meg a nyolcvanas évek videoklipjeinek képi világát idéző stúdiókoncert-részletek könnyen megerősíthetik évtizedes előítéle­teinket. Annál érdekesebb azonban, hogy a kiadvány CD-felét hallgatva mennyivel kedvezőbbnek bizonyulhatnak benyomásaink. Elsősorban máig hatása alá kerülhetünk annak az energiaáradásnak, amely Kennedy játékából majd’ mindenütt kitör. Nem kétséges, Kennedy és jól együttműködő zenésztársai koruk Vivaldiját vették lemezre: türelmetlen és erős hatásokat követelő közönség számára játszva, a szóló­hegedű improvizatív díszítéseivel (például a Tavasz Largójában), merész nekilendüléseivel, és egyáltalán: a rég megszokott előadásmód és hangzás módosításával. A régi­zenés előadói gyakorlattal legfeljebb csak kacérkodik ez az interpretáció, ámde mi ettől még méltán historikus felvételként (is) hallgathatjuk Nigel Kennedy Négy évszak-lemezét: a távolodó közelmúlt egy máig izgalmasnak átélhető hangfelvételét.

Warner Classics, CD + DVD, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.