„Mascagni nagyot nevetett s több jóízű adoma elmondása után reá tért beszélgetésünk tulajdonképpeni tárgyára, az »Iris« operára.
– Ricordi operát kért tőlem – mondta –, melyhez Illicának kellett a librettót írnia. Illicának, a szerencsés költőnek, aki a fantázia termékenységére nézve megközelíti Scribe-et, akit az érzés egyszerűségében és igazságában felül is múl. És az én jó Illicám most küld nekem egy librettót – egy librettót! Egy drámát, telve erőteljes vonásokkal és nagy szcenikai ellentétekkel. Egy drámát, melyben egyszerűség és fényűzés, szerénység és tolakodás, ártatlanság és tobzódó kedv, lárma és nyugalom, csapongó vidámság és a legmélyebb gyász váltakoznak – és a zenének mindezt ki kell fejeznie! Ó! Hogy kínozott engem a probléma! Mert az egész Japánban játszódik le. Vajon olasz legyek-e, vagy japán, amely teljesen elüt a mi típusunktól? Mert talán Japánban nem tetszik az, ami nálunk szép és megfordítva: vagyis az európai fülnek talán visszatetsző, ha egy zeneköltő japán dallamokat költ? A feladat tehát ez volt: hogy készítsek egy nekünk szép, de amellett japán zenét. Ez engem alaposan megkínzott, ez nekem fizikai kínokat szerzett…
– Ez a szenvedés meg is látszik rajtad – bátorkodtam közbevetni – egészen kövér lettél.
– Fájdalom! – válaszolt Mascagni – Az én huszonnyolc mellényem közül egyet sem tudok begombolni.”
1897-ben ez a kételyt ébresztően bizalmaskodó hangvételű interjú adta hírül a Magyar Újság olvasóinak, hogy a kétségkívül pocakot eresztett Pietro Mascagni új operán dolgozik. A következő évben azután Rómában meg is tartották az Iris nagy sikerű premierjét, azonban a Parasztbecsület villámimportjával ellentétben ez a Mascagni-opus nem jutott el Magyarországra. A japán témaválasztásával a Pillangókisasszonyt megelőző háromfelvonásos dalmű most szombaton is mindössze egy vendégjáték, a plzeň-i Josef Kajetán Tyl Színház társulatának előadása gyanánt érkezik majd hazánkba, közelebbről a miskolci operafesztiválra (Miskolci Nemzeti Színház, június 22., hét óra). A nagymellényű szerzőtől mindazonáltal a sokkalta népszerűbb Parasztbecsület is ott szerepel az idei Bartók Plusz Operafesztivál programján: pénteken este, szabadtéren, az előbb fülbe, azután pedig rögvest fűbe harapó Turridu szerepében a hozzánk előszeretettel visszajáró mexikói tenorral, Héctor López Mendozával és Balga Gabriella Santuzzájával (Kálvária-domb, június 22., negyed tíz).
Amint az a fentiekből a sorok közt gyakorlottan olvasók számára már kiderülhetett: Budapesten mostanra végérvényesen elfogyni látszik a hangversenyévad. A hétvégén azért még itt lesz nekünk A nibelung gyűrűje ez évi második ciklusának lezárása, és egy koncertet a jövő hétre is lelhetünk magunknak: a MÁV Szimfonikus Zenekar walesi műsorát (Nemzeti Hangversenyterem, június 28., fél nyolc). A néhány esztendeje A walesi bárdokat megzenésítő Sir Karl Jenkins 75. születésnapját ünnepli ugyanis az együttes számos kórus társaságában, Penclawdd dicső szülöttének jelenlétében és karmesteri közreműködésével.
