Zene

Harmincegy évvel máig meghökkentő és felkavaró bemutatkozó lemeze, a Filth után talán ideje volna valóban a méltó polcra tenni a Swans munkásságát.

Legalább egyszer mindenkinél elgurul a gyógyszer - ez történt Jack White-tal is a közelmúltban. 2011-ben elvált feleségétől, Karen Elsontól, és azóta cseppet sem felhőtlen a viszonyuk, ahogy az internetre kiszivárgott dühös e-mail váltásaikból kiderült.

Annak ellenére, hogy manapság egyre inkább műfajspecifikus lemezek készülnek (sokszor akár egy-egy alkalmi zsáner keretei között), a kizárólag balladákat tartalmazó album mégis olyannak számít, amit bizonyos népszerűség felett nem nagyon mer senki sem bevállalni.

A Magyar Állami Operaház igazán megadta a módját Richard Strauss másfél százados születési évfordulójának. Furcsán festhet ez a megállapítás egy Gluck-opera magyarországi ősbemutatójának tárgyalásakor, ám az a helyzet, hogy az Andrássy úti palotában nemcsak Az árnyék nélküli asszony bemutatásával, egy kéthetes Strauss-fesztivállal és egy szoboravatással ünnepelték a német zeneszerzőt, de bizony még az évadzáró Gluck-premierrel is.

Habár a Jethro Tull hobóköpönyegét végleg szögre akasztotta, Ian Anderson szólóban folytatja a csínytevést - ezúttal a brit történelemről, a migrációról és a klímaváltozásról mesélő Homo Erraticusszal. Identitáslopásról, alteregókról és a rock nyelvéről beszélgettünk vele.

Idén húszéves a Junkies. Az énekessel és a gitárossal arról beszélgettünk, hogy mikor érték majdnem utol népszerűségben a Tankcsapdát, hogy miért kezdtek poposodni, és hogy jobb-e a pörköltfőzés bográcsban, mint a világmegváltás.

"Hősöm vadul nőtt föl a vadonban, hol egy törpe nevelte őt abból a célból, hogy majdan a hős megölje néki a sárkányt, mely a kincset őrzi. E nibelungi kincs roppantul fontos mozzanat: legkülönfélébb gaztettek tapadnak hozzá. Nos, Siegfried nagyjában ugyanaz az ifjú legény, kiről a mesevilág úgy emlékszik meg, hogy világgá ment "megismerni a félelmet" - de Siegfriednek sohasem akar sikerülni ez, mert erőteljes természeti érzékei mindig úgy láttatnak vele mindent, ahogy az a valóságban van.

Meghalt Erdélyi Tamás, azaz Tommy Ramone, aki a Ramones dobosaként úgy 2 millió zenészre gyakorolt felbecsülhetetlen hatást. Büszkék vagyunk és szomorúak.

A chicagói Cornelius Ferguson a 90-es években a ghetto house jeles képviselője volt, az évezredfordulót követően pedig egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a footworkre és a juke-ra. Emiatt mára sokan ezek keresztapjaként tekintenek rá.

Ben Frost a legutóbbi szólólemeze, a By The Throat óta eltelt öt évben készített filmzenét Tarkovszkij Solarisához Daníel Bjarnasonnal, rendezett egy operát Iain Banks Darázsgyárából, közreműködött Tim Hecker és Colin Stetson lemezein, valamint Magyarországon is járt kétszer - hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Az Iron Maiden és a menedzsmentje valamit nagyon jól csinál. Az angol zenekar ugyanis - annak ellenére, hogy csaknem negyvenedik éve tapossa a pályát - még mindig képes egészen elképesztő tömegeket vonzani, és ezt mindenképp az okos stratégiának köszönheti.