Ifj. Sárközi Lajos előbb Szakcsi Lakatos Róbert zongoristával, majd saját zenekarával az idei Kaposfest leginkább rögtönzött koncertjét produkálta, el is tértek a meghirdetett programtól. A huszonhét éves hegedűs sokoldalúságával emelkedik ki a romungro zenészdinasztiák sarjai közül: 13 évesen került be a Zeneakadémián a különleges tehetségek osztályába, azóta versenyek és elismerések sorát nyerte, minden műfajban aktív. Első partnere, Szakcsi Lakatos Róbert ugyancsak érdemdús dinasztia tagja, aki Baselben klasszikus szakon végzett, de ízig-vérig jazz-zenész. Duójuk két Bartók-művel állt elő, a Román népi táncokkal és az I. rapszódiával; finoman éreztették, hogy hol feszegetnék a szorosan hagyománykövető klasszikus előadás határait. Még több originalitást kaptunk a Liszt-féle Paganini (24. Caprice) variációk áthangszerelésénél: a lehetetlen mezsgyéjén járó nehézségi fok ellenére a közösen vagy szólóban előadott tételek magukkal röpítették a hallgatóságot. A következő két jazzstandard nem teljesen szervült az estbe, de mindketten imponálóan mutatták meg, hogy ebben az idiómában még inkább otthon érzik magukat, bár a második visszatérésében tudtam volna nélkülözni a vibratót és az ütemek kezdőhangjaira ereszkedő előkéket. A szünet után csak cigányzenét hallottunk, Bizet, Ravel, De Falla, Dvořák és Kodály témáit, illetve feldolgozásukat. Ugyan a cigányzenét (és a jazzt) nem a mi, hanem a hogyan teszi, azért nem ártott volna a műsor koncepcióját (ti.: a cigányzene megállja a helyét a patinás fesztiválpódiumon) azzal is elmélyíteni, hogy a címeket, szerzőket legalább a műsorvezető ismerteti, de végső soron a muzikalitás magas szintje, a bravúros virtuozitás, leginkább pedig az egymásra figyelő kamarazenélés elegendő érv volt ahhoz, hogy jogosnak tartsuk Sárközi fesztiválszereplését.
Kaposfest, augusztus 15.
