Koncert

Ifj. Sárközi Lajos

Zene

Ifj. Sárközi Lajos előbb Szakcsi Lakatos Róbert zongoristával, majd saját zenekarával az idei Kaposfest leginkább rögtönzött koncertjét produkálta, el is tértek a meghirdetett programtól. A huszonhét éves hegedűs sokoldalúságával emelkedik ki a romungro zenészdinasztiák sarjai közül: 13 évesen került be a Zeneakadémián a különleges tehetségek osztályába, azóta versenyek és elismerések sorát nyerte, minden műfajban aktív. Első partnere, Szakcsi Lakatos Róbert ugyancsak érdemdús dinasztia tagja, aki Baselben klasszikus szakon végzett, de ízig-vérig jazz-zenész. Duójuk két Bartók-művel állt elő, a Román népi táncokkal és az I. rapszódiával; finoman éreztették, hogy hol feszegetnék a szorosan hagyománykövető klasszikus előadás határait. Még több originalitást kaptunk a Liszt-féle Paganini (24. Caprice) variációk áthangszerelésénél: a lehetetlen mezsgyéjén járó nehézségi fok ellenére a közösen vagy szólóban előadott tételek magukkal röpítették a hallgatóságot. A következő két jazzstandard nem teljesen szervült az estbe, de mindketten imponálóan mutatták meg, hogy ebben az idiómában még inkább otthon érzik magukat, bár a második visszatérésében tudtam volna nélkülözni a vibratót és az ütemek kezdőhangjaira ereszkedő előkéket. A szünet után csak cigányzenét hallottunk, Bizet, Ravel, De Falla, Dvořák és Kodály témáit, illetve feldolgozásukat. Ugyan a cigányzenét (és a jazzt) nem a mi, hanem a hogyan teszi, azért nem ártott volna a műsor koncepcióját (ti.: a cigányzene megállja a helyét a patinás fesztiválpódiumon) azzal is elmélyíteni, hogy a címeket, szerzőket legalább a műsorvezető ismerteti, de végső soron a muzikalitás magas szintje, a bravúros vir­tuo­zitás, leginkább pedig az egymásra figyelő kamarazenélés elegendő érv volt ahhoz, hogy jogosnak tartsuk Sárközi fesztiválszereplését.

Kaposfest, augusztus 15.

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.