Lemez

Mozart: Titus kegyelme

Zene

Alkalmi célra, sietősen készült, olykor az emelt szintű rutint érzékelteti, s nyomatékosan konvencionális, de azért természetesen Mozarthoz méltó alkotás a Titus kegyelme. Ezért feltétlenül érdemes volt II. Lipótot – a Habsburgok ekkor már évszázados gyakorlatával szemben – 1791 szeptemberében cseh királlyá is megkoronázni, hiszen Prágában éppen e fejedelmi gesztus megünneplésére szánták a legnemesebb római császárról szóló opera seriát. A Don Giovanni, a Così, a Szöktetés és a Figaro házassága után most ez a mű került sorra Yannick Nézet-Séguin és a DG lemezcég közös Mozart-sorozatában, s a rézsút emelkedő csillagú karmester lelkes elkötelezettségére ezúttal sem lehet panaszunk. A Titus kegyelmében „minden egyes hang tökéletesen a helyén van” – nyilatkozta a kísérőfüzet számára a New York-i Metropolitan új zeneigazgatója, és bizonnyal ez is a legcélravezetőbb közelítés e megbecsült, de azért mégis inkább csak visszafogottan körülrajongott opera megszólaltatása esetén.
A karmester és a homogén hangzású Európai Kamarazenekar teljesítménye majdnem ilyen meggyőző, azonban az előadás egésze végeredményben mégsem éri el a Titus etalonfelvételeinek – mondjuk Colin Davis vagy John Eliot Gardiner lemezének – színvonalát és ihletettségét. Ennek felelősségét első körben a címszerep megformálóján, Rolando Villazónon a legkönnyebb leverni. Nézet-Séguin mindahány eddigi Mozart-operafelvételén közreműködő tenor hangja ugyanis nem alkalmas e császári szólamra. Mi több, az oly rokonszenves és intelligens művész – a hallottak tanúsága szerint – tavaly júliusban egyszerűen nem volt képes lemezminőségű éneklésre: Titus ezúttal nem kegyelmez. Ezt a fájdalmas deficitet pedig még az a tény sem feledtetheti, hogy Joyce DiDonato viszont szokott és elvárt tökéletességének szintjén formálta meg az áruló barát és nehéz sorsú szerelmes, vagy­is Sesto komplex alakját.

Deutsche Grammophon (2 CD), 2018

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.