Lemez

Imre Kiss: Midnight Wave

  • Velkei Zoltán
  • 2013. november 23.

Zene

Mindig felemelő érzés, amikor egy magyar szerző bemutatkozó lemeze ennyire jól indul: az Accept The Lightban egy erős lenyomatú, de elmosódott ambienttextúrákból összeálló háttérkép előtt bontakoznak ki az elvágyódást jelző, melankolikus dallamok.

Az eredetileg a Felvidékről származó, majd éveken át Londonban élő, végül pár hónapja Budapestre költöző szerző munkája kazettán és digitálisan jelent meg a hazai elektronikus zenei élet jelenleg legkreatívabb bázisánál, a Farbwechselnél. A kiadványon bő félórányi változatos elektronika szól: hol lo-fi esztétikával bandukolva a lassabb, álmosabb négynegyedek mezsgyéjén (Gray's Legend, Somorja), hol megpihenve az ambient pszichedelikusabb dombjain, vagy elidőzve a Boards Of Canada örökségénél (Sweet Cherry Soul, Midnight Wave). A számokban rendkívül erős a narratíva; sokszor olyan, mintha jelenetekhez, érzésekhez és hangulatállapotokhoz írt - gondosan megmunkált - műveket hallanánk. Külön érdekessége a lemeznek, hogy bónusz remixeket is tartalmaz: először a Farbwechsel egyik alapítója, a nemzetközi színtéren is egyre ismertebb producer, S Olbricht értelmezi újra a Gray's Legendet a zajosabb techno keretei közt, majd zárásként a kazettakiadók egyik sztárja, a portlandi Best Available Technology vezeti idegen formák és szürreális hangok világába a hallgatót. Komoly album a Midnight Wave, amit érdemes sokszor hallgatni - a magyar elektronikus zene nagyon rég volt annyira izgalmas és újszerű, mint idén.

Farbwechsel, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.