Lemez

Imre Kiss: Midnight Wave

  • Velkei Zoltán
  • 2013. november 23.

Zene

Mindig felemelő érzés, amikor egy magyar szerző bemutatkozó lemeze ennyire jól indul: az Accept The Lightban egy erős lenyomatú, de elmosódott ambienttextúrákból összeálló háttérkép előtt bontakoznak ki az elvágyódást jelző, melankolikus dallamok.

Az eredetileg a Felvidékről származó, majd éveken át Londonban élő, végül pár hónapja Budapestre költöző szerző munkája kazettán és digitálisan jelent meg a hazai elektronikus zenei élet jelenleg legkreatívabb bázisánál, a Farbwechselnél. A kiadványon bő félórányi változatos elektronika szól: hol lo-fi esztétikával bandukolva a lassabb, álmosabb négynegyedek mezsgyéjén (Gray's Legend, Somorja), hol megpihenve az ambient pszichedelikusabb dombjain, vagy elidőzve a Boards Of Canada örökségénél (Sweet Cherry Soul, Midnight Wave). A számokban rendkívül erős a narratíva; sokszor olyan, mintha jelenetekhez, érzésekhez és hangulatállapotokhoz írt - gondosan megmunkált - műveket hallanánk. Külön érdekessége a lemeznek, hogy bónusz remixeket is tartalmaz: először a Farbwechsel egyik alapítója, a nemzetközi színtéren is egyre ismertebb producer, S Olbricht értelmezi újra a Gray's Legendet a zajosabb techno keretei közt, majd zárásként a kazettakiadók egyik sztárja, a portlandi Best Available Technology vezeti idegen formák és szürreális hangok világába a hallgatót. Komoly album a Midnight Wave, amit érdemes sokszor hallgatni - a magyar elektronikus zene nagyon rég volt annyira izgalmas és újszerű, mint idén.

Farbwechsel, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.