mi a kotta?

Hosszú orrot mutat

  • mi a kotta
  • 2013. november 23.

Zene

"Március huszonötödikén rendkívül furcsa eset játszódott le Pétervárott. Ivan Jakovlevics borbély, aki a Voznyeszenszkij proszpekten lakik, kora reggel friss kenyér illatára ébredt. Inkább hajlandó volt lemondani a reggeli kávéjáról a kenyér kedvéért, mivel tudta, hogy mindkettőt úgysem élvezheti. Az illendőség kedvéért frakkot húzott az inge fölé, s az asztalhoz ült, majd megszegte a kenyeret, de a legnagyobb ámulatára a kettészelt kenyér közepében valami fehéret vett észre.

Bedugta az ujját, és kihúzott - egy orrot! Ivan Jakovlevics egészen megrökönyödött, dörzsölgetni kezdte a szemét, és megtapogatta azt a valamit: orr, valóban orr! Méghozzá egy ismerősé. De e rémület eltörpült a felháborodáshoz képest, mely úrrá lett a feleségén, aki durván ráförmedt, hogy hol vágta le azt az orrot. Azonnal maga fogja feljelenteni a férjét, mivel már többen panaszkodtak, hogy miközben Ivan Jakovlev borotválta őket, veszélyben érezték az orrukat." Makai Imre fordításában ezzel a bekezdéssel kezdődik Gogol nevezetes novellája, Az orr, amelyet ezen a hétvégén a New York-i Met esedékes HD-közvetítése hoz majd elénk - Dmitrij Sosztakovics operaadaptációjában (Fesztivál Színház/Uránia, október 26., hét óra). Az ifjú, alig huszonéves Sosztakovics legelső operájának ugyanis a húszas évek végén ez az orosz klasszikus volt az alapja, s műve olyannyira forradalmira sikeredett, hogy azzal rögtön ki is váltotta a proletár muzsikusok összoroszországi szervezetének zajos ellenszenvét. Így azután 1930-at követően az operát nem adták elő egészen 1974-ig, hogy a sokat félt Sosztakovics még éppen megérhesse első operájának második bemutatóját.

A rendhagyó huszadik századi kompozícióknál maradva még ugyancsak szombaton George Enescu III. szimfóniája osztozik majd a figyelemben Beethoven G-dúr zongoraversenyével a Nemzeti Filharmonikusok koncertjén (Nemzeti Hangversenyterem, október 26., fél nyolc). Grandiózus, a sorban utolsó, harmadik szimfónia, amelyet kórus is gazdagít - ez Leonard Bernstein Kaddish-szimfóniájáról is elmondható, mely mű a Budapesti Filharmóniai Társaság Gerard Schwarz vezényelte hangversenyén jut majd kitüntetett szerephez (operaház, október 28., fél nyolc). Múlt heti lapszámunkban a szimfónia énekes szólistája, Meláth Andrea már részletesen méltatta ezt a holokausztról és Kennedy elnökről (sőt: a Kennedykről) egyaránt megemlékező alkotást, amely ezen az estén, közel a halottak napjához, egy népszerű XIX. századi rekviemmel, Gabriel Fauré művével kerül majd ökumenikus egységbe.

S végezetül némi kamarazene - kétszer, két helyszínen. Vasárnap a Ránki család, Ránki Dezső, Klukon Edit és Ránki Fülöp közös zeneakadémiai zongoraestje Bachot és Couperint, valamint a műveiket két, illetve három zongorára átdolgozó Dukay Barnabást vonultatja majd a pódiumra (október 27., fél nyolc). Szerdán pedig Perényi Miklós és Bogányi Gergely muzsikál majd párban és külön-külön, többek között Kodály gordonkára írt csodálatos Szólószonátáját is Perényi vonója alá bocsátva (Nemzeti Hangversenyterem, október 30., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.