mi a kotta?

Hosszú orrot mutat

  • mi a kotta
  • 2013. november 23.

Zene

"Március huszonötödikén rendkívül furcsa eset játszódott le Pétervárott. Ivan Jakovlevics borbély, aki a Voznyeszenszkij proszpekten lakik, kora reggel friss kenyér illatára ébredt. Inkább hajlandó volt lemondani a reggeli kávéjáról a kenyér kedvéért, mivel tudta, hogy mindkettőt úgysem élvezheti. Az illendőség kedvéért frakkot húzott az inge fölé, s az asztalhoz ült, majd megszegte a kenyeret, de a legnagyobb ámulatára a kettészelt kenyér közepében valami fehéret vett észre.

Bedugta az ujját, és kihúzott - egy orrot! Ivan Jakovlevics egészen megrökönyödött, dörzsölgetni kezdte a szemét, és megtapogatta azt a valamit: orr, valóban orr! Méghozzá egy ismerősé. De e rémület eltörpült a felháborodáshoz képest, mely úrrá lett a feleségén, aki durván ráförmedt, hogy hol vágta le azt az orrot. Azonnal maga fogja feljelenteni a férjét, mivel már többen panaszkodtak, hogy miközben Ivan Jakovlev borotválta őket, veszélyben érezték az orrukat." Makai Imre fordításában ezzel a bekezdéssel kezdődik Gogol nevezetes novellája, Az orr, amelyet ezen a hétvégén a New York-i Met esedékes HD-közvetítése hoz majd elénk - Dmitrij Sosztakovics operaadaptációjában (Fesztivál Színház/Uránia, október 26., hét óra). Az ifjú, alig huszonéves Sosztakovics legelső operájának ugyanis a húszas évek végén ez az orosz klasszikus volt az alapja, s műve olyannyira forradalmira sikeredett, hogy azzal rögtön ki is váltotta a proletár muzsikusok összoroszországi szervezetének zajos ellenszenvét. Így azután 1930-at követően az operát nem adták elő egészen 1974-ig, hogy a sokat félt Sosztakovics még éppen megérhesse első operájának második bemutatóját.

A rendhagyó huszadik századi kompozícióknál maradva még ugyancsak szombaton George Enescu III. szimfóniája osztozik majd a figyelemben Beethoven G-dúr zongoraversenyével a Nemzeti Filharmonikusok koncertjén (Nemzeti Hangversenyterem, október 26., fél nyolc). Grandiózus, a sorban utolsó, harmadik szimfónia, amelyet kórus is gazdagít - ez Leonard Bernstein Kaddish-szimfóniájáról is elmondható, mely mű a Budapesti Filharmóniai Társaság Gerard Schwarz vezényelte hangversenyén jut majd kitüntetett szerephez (operaház, október 28., fél nyolc). Múlt heti lapszámunkban a szimfónia énekes szólistája, Meláth Andrea már részletesen méltatta ezt a holokausztról és Kennedy elnökről (sőt: a Kennedykről) egyaránt megemlékező alkotást, amely ezen az estén, közel a halottak napjához, egy népszerű XIX. századi rekviemmel, Gabriel Fauré művével kerül majd ökumenikus egységbe.

S végezetül némi kamarazene - kétszer, két helyszínen. Vasárnap a Ránki család, Ránki Dezső, Klukon Edit és Ránki Fülöp közös zeneakadémiai zongoraestje Bachot és Couperint, valamint a műveiket két, illetve három zongorára átdolgozó Dukay Barnabást vonultatja majd a pódiumra (október 27., fél nyolc). Szerdán pedig Perényi Miklós és Bogányi Gergely muzsikál majd párban és külön-külön, többek között Kodály gordonkára írt csodálatos Szólószonátáját is Perényi vonója alá bocsátva (Nemzeti Hangversenyterem, október 30., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."