Bartók legtöbbet idézett, szállóigévé lett gondolata egy 1931 januárjában, Octavian Beu román zenetudósnak írt leveléből származik és eredeti kontextusában így hangzik: „Az én igazi vezéreszmém azonban […] a népek testvérré-válásának eszméje. […] Ezt az eszmét igyekszem – amennyire erőmtől telik – szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!”
Elmúltak már azok az idők, amikor az amerikaiak nem tudták, hogy mikor kell tapsolni, ki a jó zongorista, a jó zeneszerző, és sajátjaik közül is csak azt tartották valamire, aki megtette a zarándokutat az Óhazába, hogy Boulanger-tól vagy Stravinskytól tanuljon. Aztán jött Copland, Bernstein, a minimalisták és ki tudja még hány irányzat, akik lóugrással tették túl magukat a darmstadti iskola kényszeres avantgardizmusán és a vele járó sznobéria beépített előítéletein.
Kegyetlen év volt 2016 – Esterházy Péter után néhány hónappal, november 6-án Kocsis Zoltán is meghalt. Öt és fél éve próbáljuk, eleve kudarcra ítélve, pótolni a hiányát, de még a veszteséget sem mértük fel igazán, s a hagyatékát őrző és továbbadó intézmény sem jött létre.
Üdvös szokás, hogy húsvét előtt a világ jelentős régizene-együtteseinek valamelyike eljátssza Budapesten Bach egy-egy passióját.
Alighanem akkor is operai világsztárrá tette volna az amerikai kontratenort Philip Glass Akhnatenjének címszerepe, ha a Met szenzációs 2019-es produkciója csak egyszeri mozis világközvetítés révén jut a közönség elé.
A befolyt összeget jótékony célra használják fel.
A Fidesz kampányzáróján is fellépő énekesnő úgy érezte, ideje tiszta vizet önteni a pohárba.
A francia Caroline Hervé, azaz Miss Kittin kétségkívül az elektronikus (pop)zene műfajteremtő csodabogara.
