Az ohiói artrockerek finoman pumpáló, posztpunk alapokra húzott gitárzenével futottak be a 2000-es években, amelyre Matt Berninger baritonján dörmögött bánattól csapzott dallamokat. Az elmúlt években dúsan hangszerelt, elektronikával igényesen kísérletező popzenére cserélték az indie rockot, részben ennek is köszönhető, hogy a 2011-es Szigettel ellentétben az idén nem a hangulatgyilkos délutáni verőfényben, hanem a Foo Fightersszel vagy Ed Sheerannel egyenrangú headlinerként játszhattak. Méghozzá olyan magával ragadó, dinamikus rockegyüttesként, amelynek utoljára 2010-es csúcslemezükön, a High Violeten mutatták magukat, pedig arról már alig játszanak valamit élőben.
De a The National ezen az estén úgy pakolta vissza a gitárokat a zenéjébe, hogy még a túlságosan lassan csordogáló számaikat is magával ragadó, eksztatikus gitárorkánná fokozta, ugyanakkor a dalok andalító szépsége sem sérült. A hangulatot az sem csorbította, hogy fesztiválra kalibrált besztof helyett az aktuális album, az I Am Easy to Find rövidített lemezbemutatóját kaptuk, amelyről hat szám is elhangzott, cserébe kimaradtak olyan alapvetések, mint az Apartment Story, az All the Wine vagy a Sorrow. De Berninger gondoskodott róla, hogy ne a hiányzókon, inkább azon gondolkozzunk, mennyire érzékien duettezik az I Am Easy to Findon és a turnén is fontos szerepet kapó Mina Tindle-lel, milyen eredetien lehet még 2019-ben is dicsérni – a földrajzi adottságai miatt a magyar Cincinnatinek nevezett – Budapestet, és persze milyen tökéletesre fejlesztette ez a búval bélelt irodista az introvertált rocksztár ritkán látott figuráját. A dalok többségét szégyenlősen hátratett kézzel énekelte Berninger, hogy aztán rendre előbújjon belőle a Shakespeare-színész, aki úgy tud megrendülni, a közönség tenyerén állva haldokolni, vagy egy felé nyújtott bakelitet a kifutón elterülve aláírni, hogy az ne póznak és ne is paródiának, hanem mélyen megélt drámának tűnjön, ami még azt is feledteti, hogy az amerikai indie rock egyik legeredetibb torka nem éppen csúcsformában énekelt ezen az estén. Kicsit fáradt volt, máskor karcos, de a hibákon rendre átlendítette szórakoztató frontemberi előadása, amely kicsit esetlen, bicebóca, de az egész koncerten áthullámzó katarzisba forgatta a The National felejthetetlennek bizonyuló fellépését.
Sziget, Dan Panaitescu Nagyszínpad, augusztus 10.
