A skót zenekar 2005-ben, mindössze egy lemezzel a tarsolyában fő fellépő lett itt, mert épp tetőzött a brit gitárpop újkori reneszánsza. Az akkori hullám vezető zenekarainak nagy többsége már nem élvez akkora népszerűséget, és ez alól a görög származású Alex Kapranos zenekara sem kivétel.
A Franz Ferdinand eddig az összes lemezével járt nálunk; most eddig leggyengébb munkájukkal, a tavalyi Always Ascendinggel (lásd: Visszhang, Magyar Narancs, 2018. február 22.) vannak itt. A legutóbbi, vagyis 2013-as látogatásuk óta jelentős változások történtek a line-upban – 2016-ban kiszállt Nick McCarthy gitáros-billentyűs-vokalista, a pótlására pedig két új tag érkezett, Dino Bardot gitáros, valamint a Miaoux Miaoux néven elektronikus zenét gyártó Julian Corrie, aki elsődlegesen szintizik, de sokszor a vokálba is besegít, meg gitározik.
És ezzel még mindig nincs vége a változásoknak, ugyanis döbbenten konstatáljuk, hogy Paul Thomson dobos nincs a színpadon, vagyis a zenekar eredeti felállásából már csak Kapranos és Bob Hardy basszusgitáros maradt. Újabb tagcseréről viszont szó sincs: kisebb nyomozással kiderítjük, hogy bő egy hónapja Marokkóban ráesett egy szállodai dísztárgy Thomson kezére, és eltörte az ujját. Alkalmi helyettese Mike Evans a Citizens! nevű együttesből, akiket anno Kapranos fedezett fel.
A kora esti sáv ellenére jó sok néző kíváncsi a Franz Ferdinandra (jóval több, mint az őket követő Richard Ashcroftra), és a zenekar úgy játszik és olyan hangulatot varázsol, mintha még mindig headlinerek lennének. A szokás szerint rendkívül elegáns Kapranos hibátlanul vezényli a show-t, Evans remekül helytáll, Corrie pedig ügyesen lép McCarthy nyomdokába mindenesként, de sajnos vokálban és kiállásban nem tud felnőni hozzá. Néha egy-két dalban a közönségénekeltetést is túltolják, s a már rémesen béna és elcsépelt leültetés sem a legjobban sül el, de a régi dalok még mindig nagyot ütnek, az újakat meg annyira nem is erőltetik. 2019-ben is jó bulit tud csapni a Franz Ferdinand, de azért érezhető, hogy elég messze kerültünk az előző évtized közepétől.
Sziget, Dan Panaitescu Nagyszínpad, augusztus 8.
