Lemez

Ír háttér

Noel Gallagher’s High Flying Birds – Who Built the Moon?; U2 – Songs of Experience

  • Nagy István
  • 2018. február 20.

Zene

Nehéz kérdésnek tűnik az, hogy mi a közös Noel Gallagherben és a U2-ban, pedig a válasz pofonegyszerű: a sokszoros ír kapcsolat. A korábbi Oasis-vezér ír szülők gyermeke (bár Angliában született), új albumát Belfastban rögzítette, pár hónapja, az 50. születésnapján Bono is részt vett, a U2 idei Joshua Tree jubileumi turnéján pedig a Noel Gallagher’s High Flying Birds volt az előzenekar. Most meg szinte egyszerre jelent meg lemezük.

1995-ben, a nagy britpopháború idején a Blur és az Oasis jelentetett meg egyszerre kislemezt, 22 évvel később viszont ott tartunk, hogy a Gallagher fivérek csatáznak. Liam október elején adta ki első, aránylag korrekt szólólemezét (bővebben: Hallgatható, felejthető, Magyar Narancs, 2017. november 9.), de néhány héttel később Noel is előállt legújabb munkájával – ez a harmadik lemeze az Oasis feloszlása óta. A Twitteren és a sajtóban persze folyamatosan megy az adok-kapok: Liam krumplinak csúfolja a bátyját, Noel meg úgy nyilatkozott, hogy szerinte egyedül annak a két nyanyának tetszett az öcskös albuma, akiknek a beszélgetését véletlenül kihallgatta egy kalapboltban. Vicces dumákban a Galla­gherek még mindig verhetetlenek, és mi is azt írtuk tavalyelőtt Noel legutóbbi albuma kapcsán (Visszhang, Magyar Narancs, 2015. március 19.), hogy remélhetőleg a jövőben az aranyköpései nem lesznek jobbak a dalainál. Szerencsére így lett: a Who Built the Moon az eddigi legmerészebb, egyben legjobb lemeze.

Az új számok egy kicsit a 2000-es Oasis-album, a Standing on the Shoulder of Giants grúvos kísérletezgetését idézik meg, aminek az lehet az oka, hogy ezúttal a filmzenékben is nagymesternek számító David Holmes ült a produceri székben. A nyitó Fort Knox tisztára olyan, mint a Fuckin’ in the Bushes, utána már jön is a Holy Mountain című húzósláger Paul Weller vendégjátékával, valamint jó kis Beach Boys-os vokálokkal (pedig Noel a saját bevallása szerint utálja Brian Wilsont). A She Taught Me How to Fly álomszerű diszkórockját a főhős teljes joggal a Blondie-hoz hasonlította, a Be Careful What You Wish For tisztára úgy indul, mint a Beatles-féle Come Together, a Black & White Sunshine a Start Me Up című Stones-klasszikustól merít, míg a Johnny Marrt is szerepeltető If Love Is the Law a korai Genesishez nyúl ihletért. Utóbbi az a dal, amelyben Liamnek is odaszúr egyet, bár erre valójában nincs szükség – a tesóháborúnak egyértelműen Noel a nyertese.

Három éve sok embert felidegelt a U2, amikor kéretlenül mindenkinek az iTunesában felbukkant a Songs of Innocence album. Mindezt a fizikai kiadás során még sikerült megfejelni egy szerencsétlen borítóval, úgyhogy Bonóék gyorsan nekiálltak fogadkozni, hogy a 2015-re ígért testvéralbum, a Songs of Experience majd jobb lesz. A megjelenés előbb 2016 végére tolódott, de a Brexit és Trump megválasztása közbeszólt – a zenészek kicsit még dolgoztak a dalokon egy komplett producercsapat segítségével, a tagjai közt olyan nagyágyúkat találni, mint Danger Mouse, Steve Lilly­white vagy Paul Epworth.

A U2 pont húsz éve adott ki utoljára kísérletezős lemezt (Pop); azóta csak kevés invencióval és meglehetősen középszerű dalokkal tarkított albumok jöttek tőlük. A Songs of Experience is ebbe a sorba illeszkedik: kapunk jó pár, érzelemtől túlcsordult powerballadát, egy csomó neves vendéget (Kendrick Lamar, Lady Gaga, Julian Lennon, Haim), és jó pár olyan dalszöveget, amit a menekültválság ihletett. Az izgalmasabb darabok közül a Blackoutban Edge úgy gitározik, mint az Achtung Babyn, a Showman egy kicsit reflektál a Miami című, méltatlanul elfeledett Pop-dalra, a Red Flag Day kellemesen slágeres, az American Soul meg egy jópofa rockszám, amit csak a végén elhangzó „Refu-Jesus” szójáték ront le. A többi tölteléknek elmegy, a U2 viszont immár húsz éve adós egy jó albummal.

Mash Sour, 2017; Island/Universal, 2017

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.