Írógépzene - Joe Wright: Vágy és vezeklés (Film)

Zene

Vészjóslóan kattog az írógép, kerekedik a történet: először még csak afféle kamaszos írásmű, de a szerző - serdülő úrilány vidéki kastélyban - hamar rátalál a főtémára. Elég egy óvatlan pillanatban kinéznie az ablakon, és már benne is van élete regényében, melytől, amíg csak él, nem szabadulhat. Az ő szerepe az áruló lesz.

Vészjóslóan kattog az írógép, kerekedik a történet: először még csak afféle kamaszos írásmű, de a szerző - serdülő úrilány vidéki kastélyban - hamar rátalál a főtémára. Elég egy óvatlan pillanatban kinéznie az ablakon, és már benne is van élete regényében, melytől, amíg csak él, nem szabadulhat. Az ő szerepe az áruló lesz. Lent, a kerti szökőkútnál a nővére, a kacérságáról híres Cecilia és a vele egykorú, ám alacsonyabb sorú Robbie között szövődik a szerelem, de ami a pázsiton két fiatal ember kissé ügyetlen és dacos közeledése, az fentről durvaságával sokkoló jelenet, melyet a kamaszfantázia tovább színez. A túlburjánzó kerti világban épül a dráma és fogy az idill, s közeledik a mindent újraíró árulás: szavunk sem lehet az ellátásra. Joe Wright kamerája a harmincas évekbeli úri lakokban is ugyanolyan megilletődés nélkül mozog, mint a Büszkeség és balítélet Austen-korabeli termeiben. Csakhogy ezúttal az író is itt van a bálozók között, szereplője és egyben mozgatója a történetnek, s nem bírja ki, hogy egy-két kunsztot be ne mutasson. Ez a szakmázás először csak egy-egy irodalmi utaláskor érhető tetten, a grafomán kis árulóból azonban a film végére híres írónő lesz, akitől megtudhatunk egyet s mást a szerző és műve kapcsolatáról. A Vágy és vezeklés azonban nem csupán az írásmesterség előtti látványos és minden eddiginél szórakoztatóbb főhajtás, hanem a mozgóképek ünnepe is. Például az operatőr diadala, aki egy sportteljesítménynek is beillő, vágás nélküli gigantikus snittben ad részletes tájleírást a második világháború egyik nevezetes színteréről. De diadalt ül a zeneszerző is, aki az írógépkattogásból épít kísérteties kísérőzenét, és ezzel - jellemző vonása a filmnek - egyszerre erősíti a drámát és integet ki belőle. Csupa nagyszerűség, ahová nézünk, egy kicentizettségében is pazar világ, szerelmes-háborús mozi kis posztmodern testi hibával. S hogy búcsúzáskor se legyen panaszunk, jön a kamerába mondott vallomás, amely nemcsak a szerelmesek és a bocsánatért esdeklő testvér sorsát tisztázza, de a látottak célját is: az írói működés természetéről láthattunk képeskönyvet.

Ám e szerelmes film élvezeti értékéből mit sem von le a hívatlan vörös farok.

A UIP-Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.