2015 nem volt túl szerencsés éve eddig a magyar rockzenekaroknak, hiszen azok közül, akik tavaly ősszel még diadalmasan ünnepelték a tizenötödik születésnapjukat az Akváriumban tartott, közel telt házas koncerten, ketten is bemondták már az unalmast. A Subscribe még végigfesztiválozza a nyarat, hogy aztán az utolsó kört majd augusztusban, a Budapest Parkban fussa le, az Isten Háta Mögött pedig a Fishing on Orfű után, lapunk megjelenésének napján, csütörtökön búcsúzik végleg az A38-on.
Nagyon kíváncsi leszek majd, hogy a két zenekarból melyik tér vissza előbb a Kispál és a Borz stílusában nosztalgiázni, de bárhogyan lesz is, a Fishingen mindenképp egy bitangerős Isten Háta Mögött játszott a gyakorlatilag megtelt táblás fesztiválon. Szerencsére a magyar fesztiváloktól szokatlan módon igen jól is szóltak, és Orfű bensőséges hangulata a hegyoldalba ágyazott színpaddal éppen megfelelő atmoszférával támogatta meg ezt az utolsó előtti koncertet. Az Isten Háta Mögött szanaszét tördelt, komplex rockzenéje tud kevésbé is működni élőben, de itt sikerült úgy játszaniuk, ahogy egy ideális IHM-koncertet elképzelünk, és a zenekar szerencsére nem foglalkozott sokat a könnyes búcsúzkodással: szokatlanul kevés konferálással és meglepő intenzitással játszották el az olyan, mostanra már klasszikusnak is nyugodt szívvel nevezhető tételeket, mint amilyen az És, a lemezverziótól hagyományosan eltérő modorban, széttorzított gitárokkal bemorcosított Az orionaranyadért, vagy a sokak által mostohagyereknek tartott, de itt szintén tökéletesen működő Közkút.
A búcsú méltó és tiszteletet parancsoló volt tehát: aki lemaradt róla, még pótolhat a hajón, azt pedig, hogy a zenekar tagjai hol folytatják a jövőben, remélhetőleg hamarosan megtudjuk majd tőlük.
Fishing on Orfű, június 20.
