"Jaj, de hamis!" (Sebestyén Márta, Hamar Dániel - Muzsikás)

szerző
Nagy Elisabeth
publikálva
1997/51. (12. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Amerikai turnéja után, európai turnéja előtt pár napot promócióra fordított a Muzsikás Berlinben. Rádiók, tévék, újságok tízszer negyvenperces turnusban - jó kis buli! December 8-a van, ez itt a Hotel Mark, indulhatunk.

Amerikai turnéja után, európai turnéja előtt pár napot promócióra fordított a Muzsikás Berlinben. Rádiók, tévék, újságok tízszer negyvenperces turnusban - jó kis buli! December 8-a van, ez itt a Hotel Mark, indulhatunk.

Magyar Narancs: Magyarországon Hazafelé címmel jelent meg az a lemezetek, amely most világszerte - egy másik változatban - Morning Star címmel került forgalomba. Mennyire jellemző, hogy a nyugati piacra való tekintettel kompromisszumra kényszerültök a Hannibal Kiadónál?

Hamar Dániel: A magyar népzene eredeti hangzásához olyan hangképzés, harmónia és ritmus tartozik, amit egyrészt nagyon nehéz megtanulni, másrészt a klasszikus fül számára kicsit idegen. Ez azt jelenti, hogy a hangközök nem ugyanazok; egy klasszikus zenész azt mondaná rájuk...

Sebestyén Márta: ...hogy jaj, de hamis!

HD: ...hogy hamis. Ezek a dolgok persze lényeges részei a zenének, nem véletlenül játsszák így a zenészek, hanem azért, mert különleges hatást tudnak vele elérni. Mi is használtuk őket, próbáltuk hozzászoktatni a közönséget. Egy koncerten szabadabban lehet, olyankor elengedjük magunkat, és huszonöt évnyi magyarországi muzsikálás után a magyar közönség is elég érettnek tűnt ahhoz, hogy szembesítsük ezzel a fajta igazi hangzással. A Hannibalt vezető Joe Boyd azonban megijedt tőle. Azt mondta, ez túl vad, túl agresszív ahhoz, hogy egy máshoz szokott nyugati fül végighallgassa. Ezen aztán hosszú ideig vitatkoztunk, és végül úgy döntöttünk, hogy néhány számot felveszünk újra. Nem sokat változtattunk rajtuk, kicsit lejjebb vettük ezt a harsányságot, erőszakosságot. De ez ugyanúgy belefér a zenébe, valójában annyi a különbség, hogy néhány dallamot - amely kint kevésbé ismert - kicseréltünk. Nem a Hazafelé változatát készítettük el, inkább azt lehet mondani, hogy két különböző lemezt adtunk ki.

MN: Közrejátszottak-e abban zenei szempontok, hogy Csoóri Sándor kivált a zenekarból? A helyére kerülő Porteleki László változást hoz-e a hangvételben?

HD: Változást nem jelent, ugyanazt az utat folytatjuk, amin eddig jártunk. Az utóbbi években elég nehéz volt a Sanyival zenélni, más elképzelései voltak, és abba az irányba próbálta irányítani a zenekart. Nehezen tudtunk haladni, nehezen tudtunk megegyezésre jutni, és ezek az ellentétek addig erősödtek, hogy végül úgy éreztük, egyszerűbb lesz külön úton járni.

SM: Végül is ő döntött így, ő jelentette be a karácsonyi koncerten, hogy abbahagyja, inkább tanítani szeretne. Nagyon sajnáltam, hogy már évek óta nem dudált, mert hiányzott az a szín, de most sem dudál, hanem egyedül...

MN: Okoz-e nézeteltérést, hogy Sebestyén Márta - a Deep Foresttől Nikola Parovig - olyan zenei közegben is vállal szerepet, amely idegen a Muzsikástól? Szoktatok ilyenkor egyeztetni?

SM: Egyeztetni szoktunk, de egyébként egyáltalán nem akarják a szárnyaimat lefogni. Pontosan tudják, hogy kiskorom óta nagyon sokféle zenét hallgatok, sokfélét ki is próbáltam, és nagyon örülök, ha a legkülönbözőbb, akár a leghajmeresztőbb dolgokban is letehetek valamit az asztalra.

HD: Tudomásul kellett vennünk, hogy a Márti idejéből és tehetségéből többre futja, mint amit ajánlhattunk volna neki. A repertoárunk egyik része nem igényel énekest; ma is működtetünk két olyan klubot, amelyhez nem szükséges a Márti. És nekünk sokkal több időre és energiára van szükségünk új számok betanulásához, mint neki. Nem köthettük meg a kezét csak azért, mert egy zenekar tagja, ugyanakkor fontosnak is tartottuk, hogy minél többen megismerjék a nevét.

SM: Erről a szabadságról egyébként akkor sem mondtam le, amikor arra próbáltak rávenni, hogy - kvázi az anyagi biztonság érdekében - szerződjek egy hivatásos együtteshez. Egy kicsit belekóstoltam, nekem ez egyszerűen nem megy, lelkileg és zeneileg is szükségem van arra a szabadságra, hogy eldönthessem, mikor, mit és kivel vállalok el.

MN: A legújabb hírek szerint egy Bartók-lemezen dolgoztok.

HD: A Bartók-zene közvetlen népzenei kapcsolatáról Jánosiék már legalább tizenöt éve megjelentettek egy nagyon értékes és nagyon szép lemezt (Original Folk Tunes in Bartók´s Music - a szerk.). Nem ezt akarjuk megismételni, mi most nagyobb szabadságot engedünk meg magunknak. Bartók rengeteg dallamot gyűjtött és lejegyzett, melyek közül sokat egy az egyben felhasznált a műveiben, de ahol nem mutatható ki a közvetlen kapcsolat, ott is megnyilvánul a népzene szellemisége. Ezt a gyűjtő Bartókot, a közte és a népzene közötti kapcsolatot szeretnénk megmutatni; nem egy didaktikus, magyarázó lemezt készítve, hanem egy ugyanolyat, mint amilyenek a Muzsikás-lemezek. Volt már olyan koncertünk, ahol a Bartók-művek, a Muzsikás zenéje és az eredeti népzene úgy hangzott el egymás mellett, hogy hangulatában egymáshoz illeszkedett.

SM: Lelkileg építkeztek.

HD: Így van. Egy New York-i Bartók-fesztiválon adtunk egy koncertet, több ezren gyűltek össze Bartók híveiként, és mi voltunk egyedül, akik nem Bartók-zenét játszottunk, hanem népzenét. Konkrétan egyetlen olyan dallam sem került elő, amit Bartók használt, csak játszottuk azt a népzenét, amelyből Bartók merített. És megértették, mit akarunk ezzel mondani. Úgy néz ki, hogy januárban elkezdjük a felvételeket, és tavasszal szeretnénk befejezni.

MN: Azt hallottam, Alexander Balanescu is részt vesz a munkában.

HD: Beszéltünk vele, megkerestük személyesen. Nagyon érdekesnek tűnik, hogyan játszana együtt egy olyan hegedűssel, mint a mi Sipos Miskánk, akinek ugyancsak klasszikus háttere van, de már másképp játssza ezeket a dallamokat, mint egy klasszikus zenész. Ez egy igen izgalmas kérdés; nem tudom, sikerül-e olyan anyagot összehoznunk, amit érdemes megjelentetni, de hogy közösen dolgozunk, azt már eldöntöttük.

MN: Az amerikai turnén értek-e olyan élmények, amelyekről szívesen beszéltek?

HD: Negyedik alkalommal jártunk Amerikában - ezúttal Ottawa, Denver, Albuquerque, Los Angeles, San Francisco, Portland, Seattle, Atlanta, Boston, New York, Atlanta, Washington, Bloomington, Chicago útvonalon -, de ekkora sikerre és ilyen meleg fogadtatásra nem számítottunk. Minden alkalommal azt éreztük, egyre közelebb kerültünk a közönséghez, egyre nagyobb a vonzereje ennek a zenének, és...

SM: ...egyre nagyobb helyeken léptünk fel. House of Blues, Sunset Boulevard - hányan örülnének a magyar popzenészek közül, ha csak a közelébe jutnának!

HD: New Yorkban is telt ház volt, a Broadway és a Times Square sarkán, igazán frekventált helyen. Portlandben véletlenül összefutottunk a Billboard magazin tulajdonosával, érdeklődött, hol lépünk még fel. Amikor mondtuk, hogy New Yorkban, a Tower Hallban, kérdezte, ki játszik még velünk. Amikor megtudta, hogy egyedül leszünk, teljesen elképedt. "Egyedül, ott, hát ez fantasztikus!" -, így derült ki, hogy ezek nem hétköznapi helyek.

SM: Szerintem sokan azt képzelik, hogy az ötvenhatos magyarok teadélutánjain muzsikálunk, holott magyarokkal egyáltalán alig találkozunk.

HD: Nem a kinti magyaroknak, nem az ötvenhatosoknak zenélünk. Nekik is szeretnénk, szeretnénk, ha eljönnének minél többen...

SM: ...de őket ez nem érdekli. Inkább a gyerekeik érdeklődnek... "anyuék inkább a Piros rózsát szeretik..."

MN: A magyarországi népszerűségetekre visszahat a külföldi siker?

HD: Nem tudnak róla. Bármilyen furcsa, erről nem jelenik meg hír. Ez nem olyan, mint amikor kimegy a Trio Bulgarka, és a rádió minden reggel bemondja.

Nagy Elisabeth

(Berlin)

szerző
Nagy Elisabeth
publikálva
1997/51. (12. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...