Egyes híresztelések szerint Jarvis Cocker felettébb lusta ember, és ez lehet az oka, hogy nem nagyon zúdította ránk új szerzeményeit az elmúlt bő tíz évben. A Pulp 2002-es feloszlása után csinált két szólólemezt, de a 2010-es években már csak egy Chilly Gonzalesszel közös, meglehetősen súlytalan albumra futotta. Új lemezre mostanáig kellett várni, de ezúttal valójában nem szólólemezről van szó, bár a többség úgyis annak fogja tartani a Beyond the Pale-t. A projekt a nem túl fantáziadús Jarv Is… nevet kapta, tagjai Cockeren kívül Serafina Steer hárfás/billentyűs, Emma Smith hegedűs, Andrew McKinney basszusgitáros, Adam Betts dobos és Jason Buckle producer. A hosszú kihagyás szerencsére nem érződik a dalszerzői és előadói teljesítményen, Jarvis most is jó formát nyújt, így ez a lemez is lényegében hiba nélkül illeszkedik a már számos remekművet számláló életműbe. Megkapjuk a szokásos dörmögő dumálásokat, illetve dumálva énekléseket, a nyitó Save the Whale-ben ráadásul olyan formában, hogy az ember azt hihetné, hogy talán Leonard Cohen hangját hallja. A másik visszatérő motívum az, hogy női vokalisták feleselnek a főhőssel, ami különben szintén „cohenes” húzás. Az állítólag részben barlangban rögzített Must I Evolve? az utolsó, We Love Life című Pulp-album hangulatát varázsolja ide, míg a nyitódal és a Swanky Modes a This Is Hardcore jóval elborultabb világához nyúl ihletért. A korábbi Pulp-cimborával, Steve Mackey-vel közösen írt Am I Missing Something?-ben elhangzik egy viccesen béna egyujjas szintiszóló, aminek hallatán nem csodálkoznánk, ha a Pet Shop Boys megorrolna Jarvisra, a dedós dallam ugyanis igencsak emlékeztet a So Hard című dalukra. De a legnagyobb telitalálat a diszkórockos House Music All Night Long, ami még a karantén előtt íródott, de Cocker valahogy ráérzett a Zeitgeistre, és megírta az abszolút lockdown himnuszt.
Rough Trade Records, 2020
