Sokszorosan is nevezetes, unikális opus Gustav Mahler 8. szimfóniája. Egész estét betöltő, rendkívüli terjedelmű mű, kivételes az összetettsége, hangszeres és vokális előadógárdája gigantikus, ezért kapta az Ezrek szimfóniája elnevezést. A romantika és a modernség határán izgalmasan keveri a búcsúzó és a születő stílust, ráadásul műfaji szempontból is egyedülálló módon kombinálja a szimfónia, a kantáta, az oratórium, a motetta és a dalciklus elemeit. Eksztatikus zene, vízió és hallucináció, a lét végső kérdéseit feszegeti. Világi és szakrális, hangversenydarab és misztériumjáték egyszerre.
A középkori Veni creator spiritus himnusz és Goethe Faustjának Liszt által is megzenésített zárósorai, a Chorus mysticus szövegét felhasználó, kétrészes szimfónia előadásában döntő a nyitottság a transzcendenciára, és persze az erő. Yannick Nézet-Séguin eddigi felvételeit hallgatva úgy éreztem, hogy a kanadai karmester (a Met jelenlegi főnöke) inkább divatokat okosan kihasználó sztár, mint mély és jelentős művész. Bár imponál a lendülete és a céltudatossága, de már többször éreztem felszínesnek, ahogy zenél. Mindezt azért érdemes előrebocsátani, mert Mahler Nyolcadikja, amelyet a Philadelphia Zenekar és egy e helyt felsorolhatatlanul népes vokális előadógárda (nyolc énekes, három kórus) élén vettek fel (koncerten), még ilyen kétkedésre hangoló tapasztalatok után is ellenállhatatlanul magával ragadó és meggyőző. Elementáris erejű, feszes-perfekt, virtuóz, ezerszínű felvétel: megérint, megrendít, lesújt és felemel.
Deutsche Grammophon, 2020
