Lemez

SmokeFish: Krautfish

  • - minek -
  • 2020. szeptember 6.

Zene

A Quimby mellett még számtalan zenekarban doboló Gerdesits „Faszi” Ferenc és Selmeci „Basstard” Péter billentyűs SmokeFish nevű közös formációja lassan két éve ejti ámulatba a zenerajongókat. Elsőre egy vérbeli progrock albumot készítettek (Doomed City) a Sztrugackij fivérek regényére alapozva, de ezzel nem ért véget a műfaji kalandozás. Már Selmeci tavalyi szólóanyaga (ElektrikFish: TranSpace) is afféle főhajtás volt az elektronikus zene klasszikusai (Kraftwerk, Vangelis, T. Dream, Jarre, Oldfield) előtt, közben Gerdesits már egy rendhagyó ritmusokkal operáló kraut lemezen agyalt, közben beszerzett egy teremint, ami nem csekély szerephez jutott az idén elkészült Krautfish albumon. A zeneanyag kétségtelenül formabontó abban a tekintetben, hogy egyetlen, többtételes darabból áll, a hangzást a szigorúan analóg vintage szintetizátorok és a lehetőség szerint szintén zenetörténeti emléknek számító régi dobgépek határozzák meg, ezzel is igazolva, hogy a látszólag „elavult” elektronikus hangszerek nyújtotta audioélményt nincs mivel pótolni. Néha szinte ambient átkötő témák, néha meg szürreális mini rádiójátékok fűzik össze a dinamikus és érdekesen, páratlanul ritmizált darabokat. Lélegzetelállító harmóniák és néha szinte fülsértő fűrészfoghangok váltják egymást, de ami a lényeg, hogy a lüktető számfüzér végig képes fenntartani a befogadó figyelmét. Ráadásként még nyilvánvalóbb lesz, hogy mennyi mindent köszönhet a hetvenes évek kraut zenéinek az electro, az EBM, de még a drum and bass is.

Szerzői kiadás, 2020

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."