Alapvetően kétfajta jazzfesztivál van, az egyik tematikus, egy irányzatra, stílusra koncentrál, horizontális, a másik próbál sokszínű lenni, keresztmetszetet nyújt, mondhatnánk, vertikális. Ez a mi fesztiválunk inkább az utóbbi kategóriába tartozik, és behatároló paraméterként, mint azt a neve is elárulja: magyar. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a régió adottságainak megfelelően kissé szegényes, másrészt megkapjuk bele a hazai "élmezőnyt" is.
Az első nap Binder Károly szólójával kezdődik, aztán a mostanában igen aktív és a posztmodernnel kacérkodó Grencsó Kollektíva következik. A harmadik magyar csapat Dresch Mihály zenekara, amely ilyen közegben nem tud rossz lenni. Az est külföldi vendége Han Bennink triója Hollandiából. Bennink az európai avantgárd egyik meghatározó figurája, aki amellett hogy nagyszerű ütős, rendkívül teátrális, és még humora is van. A mostani triójában Michael Borstlap zongorázik és Ernst Glerum bőgőzik.
A második napot a lengyel Bernard Maseli Marimba Team nevű együttese nyitja. Aztán a magyar mainstreamből a Szakcsi Lakatos Béla-Vukán György zongoraduó, majd a Babos Project Romani hangolja rá a nagyérdeműt a fénypontra, mely Courtney Pine brit szaxofonos Underground Projectje. Pine népszerű, tehetséges, fiatal szaxofonos, aki a Coltrane-től indulva jutott el a ma divatos technós hangzásig. Különös kombináció, DJ Pogóval kevert modern jazz, amire még táncolni is lehet.
Vasárnap lesz egy ingyenes matiné, aminek az érdekessége a Benat Achiery-Peter Kowald duó lesz. Abaszk énekes és a német bőgős duója a fesztivál egyik kuriózuma, csak az a kár, hogy délutánra került Balázs Elemér zenekarával és a Peter Herbolzheimer vezette BuJazzO Big Banddel együtt.
Aztán este adva lesz a bluesnak. A Canned Heat nevű klasszikus csapat maradványa próbálja kárpótolni azokat, akik nem voltak Woodstockban, majd a Kelet-Európa aranykorát idéző SBB nevű lengyel zenekar fogja zárni a fesztivált, kissé sötétebb, de progresszívebb zenéjével.
Budapest "világváros", a jazzel azonban mostohán bánik. Ezért aztán annak kell örülnünk, ami van, még ha nem is túl sok. És mindez a PeCsában június 11-től 13-ig.
Czabán Gy. Ursus
