A kőszikla esete az álmodozással (Cesaria Evora: Café Atlantico)

  • 1999. június 3.

Zene

Ha a kedves olvasó Szenegálban kívánja tölteni a nyarat, azzal teljesen egyet tudok érteni. Sőt. Dakartól csak két óra röppentyű a zöld-foki szigetvilág, és én ott megmutatnám, hol lakik az isten... csak vigyen magával.
Ha a kedves olvasó Szenegálban kívánja tölteni a nyarat, azzal teljesen egyet tudok érteni. Sőt. Dakartól csak két óra röppentyű a zöld-foki szigetvilág, és én ott megmutatnám, hol lakik az isten... csak vigyen magával.

Nyugatnak tartva durván ötszáz kilométerre fekszenek a Zöld-foki Köztársaság két tömbben csoportosuló szigetei. 1455-ben bukkantak rá a portugálok, addig lakatlan volt, az itt élő kreol lakosság a Nyugat-Afrikából idehurcolt rabszolgák, illetve a portugálok, majd angolok, franciák, hollandok leszármazottai. Nagyjából négyszázezren élnek a szigeteken, jókora szegénységben. Istentelen a vidék szárazsága; az éhhalál és a munkanélküliség elől az óceánon túlra menekült a népesség jelentőshányada. Azoknak, aki ma zöld-fokiaknak vallják magukat, mindössze az egyharmada él a hazájában.

Jóllehet a portugálok nem nagyon bajlódtak a szigetek sorsának könnyebbé tételével, az 1975-ben kivívott függetlenség további nehézségeket vont maga után. Az addig hagyományosan pezsgő kikötői-kereskedelmi élet hanyatlani kezdett: a forradalmi kormány elriasztotta a nemzetközi társaságokat, egyre-másra elkerülték a hajók Mindelo kikötőjét.

A szigetvilág történelmét hajszálpontosan tükrözi a zenéje. Az ötszáz éves portugál gyarmati uralom nyoma kitörölhetetlen: még ha tetten érhetők is nyugat-afrikai ritmusok, a vezető stílus, a morna kimondottan európai ízű. Rokonsága a brazil modinha, az argentin tangó és még inkább a portugál fado sorában kereshető, a kulcsa pedig az a kifinomult melankólia, amely a sodade nevet viseli. E nosztalgikus, romantikus, keserédes hangulatban egykor éppolyan szerepet játszott a tengerészek honvágya, mint utóbb a szétszakadt családok vagy szerelmesek fájdalma. Mondom, található más - tempósabb, vidámabb - stílus is e vidéken, de a nemzeti zene mindenképp a morna, a mornának pedig Cesaria Evora a - diplomáciai útlevéllel közlekedő - nagykövete.

*

Evorának (1941. augusztus 27.) nemcsak a hangja és az előadásmódja rendkívüli, a sorsában pontosan tükröződik mind a sziget, mind a morna története. A papája hegedült, nagybátyja, a béna B. Leza híres mornaszerző volt, de mindkettőjüket elveszítette még a negyvenes években. Akis "Cize" anyukájának hét gyermekről kellett gondoskodnia; Cesaria hamarosan egy katolikus internátusba került, a testvérei pedig, amint tehették, elmenekültek Sao Vicente szigetéről.

Abban, hogy Cesaria énekelni kezdett, a nagybátyja és a coladeiraszerző Gregorio Goncalves bátorításán túl annak a fiatal gitáros tengerésznek volt kirívó szerepe, akit Eduardónak hívtak, s akibe Cesaria tizenhat évesen beleszeretett. Nemsokára született egy kislányuk, aztán Eduardo visszatért Hollandiába, Cesaria meg maradt, mi több, egyre gyakrabban tűnt fel a kikötő bárjaiban. A helyi rádióban ugyancsak.

Persze nincs szó nagy dolgokról, Evora gyakorlatilag a betevő whiskyadagok fejében énekelt, közben újra és újra férjhez ment, és szült megint. Azt olvasni, a rádiófelvételei a hatvanas években lemezen is megjelentek Hollandiában és Portugáliában, de hogy istenigazából nekivágjon szerencsét próbálni, arra egyelőre nem bírták rávenni. S amikor ´75 körül úgy hozta a hanyatlás, hogy még az italáért is fizetnie kellett, inkább leállt.

1985-ben a köztársaság kormánya dalra kérte a sziget összes énekesnőjét, ezen a rendezvényen énekelt, tíz év után, újra. És két év múlva arra is rávette a Portugáliában élő énekes Bana, hogy egy kis ottani turnét és lemezfelvételt szervezhessen számára. Banában igazán megbízhatott Cesaria, anno ő szállította Lezát az előadásaira. És Banán keresztül jött össze az ugyancsak zöld-foki emigráns José da Silvával, aki Párizsba "kényszerítette".

1988-tól hét albumot készítettek Silva Lusafrica nevű kiadója számára; a negyedik, a Miss Perfumado kétszázezer példány felett fogyott, és a "mezítlábas dívát" a world music egyik legkeresettebb előadójává tette. Egy alkalommal magam is láthattam: valóban úgy üldögélt a zongora melletti bárszéken, és a keze ügyében éppolysúllyal kapott helyet a hamutartó és a whiskyspohár, mint a mikrofon.

Franciaországban megjelent már az életrajza (Véronique Mortaigne: Cesaria Evora. La voix du Cap-Vert), tavaly ősszel mellékletet készített róla a Le Monde. Abban olvasható, hogy immár a Zöld-foki Köztársaság egyik legszebb háza Evoráé, meg hogy aki arra téved, szívesen látja. "Cize" mezítlába biztos talajon áll; mint mondta: "Nem hiszek sem az álmokban, sem a sorsban. A sors egy kőszikla, ami rád esik, miközben álmodozol."

*

Azt, hogy sokáig úgy nézett ki, Cesaria fellép június 21-én A Zene Ünnepén, ezek után inkább nem merem elmondani. Lehetnek persze, akik mégis "kárpótlásra" szorulnak - nekik a most megjelent Café Atlanticót ajánlhatom.

Cesaria utóbbi négy-öt albuma között nem nagyon akarnék, és nem is nagyon tudnék különbséget tenni. Ezekben a lemezekben éppen azt szeretem, hogy nem igénylik a változatosságot. Már a Café Atlantico legelején ("Ha tudtam volna, hogy a fiatalok is meghalnak, nem szerettem volna senkit ezen a világon") otthon voltam: parancsolj befáradni, így fest az én világom. Ugye ismerősek az ilyen melódiák, és ismerősek ezek az urak, tudod, ők kísértek legutóbb is.

Hát persze - bizony. Más kérdés, hogy kitűnik a szándék: rákenni a palettára a mozgalmasabb színekből is; ráadásul némelyik dal (utómunkálata) Havannában járt, ahol masszív vonós és fúvós szekcióra támaszkodhatott. Miért is ne... tizennégy dalba, ötvennyolc percbe annyi minden belefér. De a többit tényleg rám lehet bízni... az a morna és az isten dolga.

Marton László Távolodó

Diszkográfia: La Diva aux Pieds Nus; Distino di Belita; Mar Azul; Miss Perfumado; Cesaria; Cabo Verde; Café Atlantico

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.