A DXNCE, Rappayamatantra EP és a Lunch Special Pt. 4 kiadványok után a saját közegében kisebb hájp előzte meg Jeremiah Jae Raw Money Raps című debütlemezét, amin a chicagói rapper/rajzművész magabiztosan hozza azt a szabadstílusú, DIY-esztétikájú hiphopot, melynek gyökerei valahonnan Madlib életművének kísérletezőbb szegletéből és a néhai J Dilla millennium környéki munkásságából erednek. Tizenkilenc, több rétegből felépített, elsőre talán töménynek ható, dzsesszből és elmosódott ambienttextúrákból véletlenszerűen építkező felvétel található a lemezen, telis-tele furcsa hangmintákkal hol a Közel-Keletről (Greetings), hol Brazíliából (The Great Escape), esetleg klasszikus zenékből (Cable), vagy éppen filmekből (Guerrilla). Az ezek alá félvállról berántott beateknek alárendelt szerep jut; túlságosan zsúfolt az album ahhoz, hogy a különféle hangok tülekedésében még az esetleges ritmusok is hangsúlyosak legyenek, bár például a Money And Food című húzószámban ez pont sikerül.
Ezáltal a Raw Money Raps egy meglehetősen ritka, nem mindennapi munkamódszerrel összerakott gyűjtemény, és épp a merészségében rejlik az ereje. Jeremiah Jae okosabb, elgondolkodtató szövegeihez jól passzol lassú rapstílusa, miközben több generáció zenei öröksége találkozik egy jellegzetes, mindennemű földrajzi kötöttségeket eltörlő, web 2.0-ás hangkörnyezetben. S nem válik a végeredmény Flying Lotus-klónná: a művész ügyesen kerüli ki az ezen az úton fekvő csapdákat, elérve egy újabb szakaszhoz a karrierjében, ahonnan még bőven lehet előrehaladni.
Brainfeeder, 2012
