Lemez

Félvállról berántva

Jeremiah Jae: Raw Money Raps

  • Velkei Zoltán
  • 2012. augusztus 13.

Zene

A DXNCE, Rappayamatantra EP és a Lunch Special Pt. 4 kiadványok után a saját közegében kisebb hájp előzte meg Jeremiah Jae Raw Money Raps című debütlemezét, amin a chicagói rapper/rajzművész magabiztosan hozza azt a szabadstílusú, DIY-esztétikájú hiphopot, melynek gyökerei valahonnan Madlib életművének kísérletezőbb szegletéből és a néhai J Dilla millennium környéki munkásságából erednek. Tizenkilenc, több rétegből felépített, elsőre talán töménynek ható, dzsesszből és elmosódott ambienttextúrákból véletlenszerűen építkező felvétel található a lemezen, telis-tele furcsa hangmintákkal hol a Közel-Keletről (Greetings), hol Brazíliából (The Great Escape), esetleg klasszikus zenékből (Cable), vagy éppen filmekből (Guerrilla). Az ezek alá félvállról berántott beateknek alárendelt szerep jut; túlságosan zsúfolt az album ahhoz, hogy a különféle hangok tülekedésében még az esetleges ritmusok is hangsúlyosak legyenek, bár például a Money And Food című húzószámban ez pont sikerül.


Ezáltal a Raw Money Raps egy meglehetősen ritka, nem mindennapi munkamódszerrel összerakott gyűjtemény, és épp a merészségében rejlik az ereje. Jeremiah Jae okosabb, elgondolkodtató szövegeihez jól passzol lassú rapstílusa, miközben több generáció zenei öröksége találkozik egy jellegzetes, mindennemű földrajzi kötöttségeket eltörlő, web 2.0-ás hangkörnyezetben. S nem válik a végeredmény Flying Lotus-klónná: a művész ügyesen kerüli ki az ezen az úton fekvő csapdákat, elérve egy újabb szakaszhoz a karrierjében, ahonnan még bőven lehet előrehaladni.

Brainfeeder, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.