Ha valakiben előítéletek munkálnak a versenygyőztes fiatal előadókkal kapcsolatban, már csak terápiás célból is érdemes meghallgatnia ezt a remek lemezt. Kiváltképp akkor, ha már sok olyan, Távol-Keletről érkezett ifjú művészt hallott, aki szülőföldjének hagyományaihoz híven az individuumot némiképp háttérbe szorítva, gépies tökéletességgel játszotta a nyugati repertoár darabjait. Sok ilyen muzsikussal lehetett találkozni az elmúlt évtizedekben (bár figyelemreméltó kivételek mindig akadtak). Hiába, mások az évezredes hagyományok itt, és mások ott, s a kulturális beidegződésektől nem könnyű csak úgy, egyetlen generáció alatt megszabadulni. A dél-koreai hegedűs, Ji Young Lim (1995), a 2015-ös brüsszeli Erzsébet Királyné Verseny győztese honfitársával, a szintén rangos versenyeken győzedelmeskedő Dong Hyek Limmel (1984) úgy játssza Mozart három (G-dúr, K. 301/293a; e-moll, K. 304/300c; B-dúr, K. 378/317d) és Beethoven egy szonátáját (D-dúr, op. 12/1), hogy közös muzsikálásuk nemcsak hangszeres tökéletességével, a tartalmas és makulátlan hanggal, a gördülékenységgel és eleganciával vonja magára a figyelmet, de a zenei beszéd természetes oldottságával és a gesztusok mélységével is. Mozartjuk könnyed és világos, költői és természetes, Beethovenjük játékos, lobbanékony és kísérletező. A két hangszeres játékos számára érzékelhetően a kommunikáció a legfontosabb, s ettől a hangfelvétel feltűnően élővé, a rögzített előadás jelen idejű folyamattá válik – legalábbis újra és újra sikeresen kelti az itt és most illúzióját. A legfontosabb talán a feltűnő érettség: ezek mély és sokatmondó zenék, aki felületesen közelít hozzájuk, azt leleplezik – a két muzsikus zenei beszéde azonban olyan leszűrt és kiérlelt, mintha minden gesztus mögött egy évtized munkája rejlenék. Valószínűleg így is van.
Ji Young Lim, Dong Hyek Lim: Mozart & Beethoven Violin Sonatas, Warner Classics, 2017
