Lemez

Ji Young Lim és Dong Hyek Lim

  • - csk -
  • 2017. december 9.

Zene

Ha valakiben előítéletek munkálnak a versenygyőztes fiatal előadókkal kapcsolatban, már csak terápiás célból is érdemes meghallgatnia ezt a remek lemezt. Kiváltképp akkor, ha már sok olyan, Távol-Keletről érkezett ifjú művészt hallott, aki szülőföldjének hagyományaihoz híven az individuumot némiképp háttérbe szorítva, gépies tökéletességgel játszotta a nyugati repertoár darabjait. Sok ilyen muzsikussal lehetett találkozni az elmúlt évtizedekben (bár figyelemreméltó kivételek mindig akadtak). Hiába, mások az évezredes hagyományok itt, és mások ott, s a kulturális beidegződésektől nem könnyű csak úgy, egyetlen generáció alatt megszabadulni. A dél-koreai hegedűs, Ji Young Lim (1995), a 2015-ös brüsszeli Erzsébet Királyné Verseny győztese honfitársával, a szintén rangos versenyeken győzedelmeskedő Dong Hyek Limmel (1984) úgy játssza Mozart három (G-dúr, K. 301/293a; e-moll, K. 304/300c; B-dúr, K. 378/317d) és Beethoven egy szonátáját (D-dúr, op. 12/1), hogy közös muzsikálásuk nemcsak hangszeres tökéletességével, a tartalmas és makulátlan hanggal, a gördülékenységgel és eleganciával vonja magára a figyelmet, de a zenei beszéd természetes oldottságával és a gesztusok mélységével is. Mozartjuk könnyed és világos, költői és természetes, Beethovenjük játékos, lobbanékony és kísérletező. A két hangszeres játékos számára érzékelhetően a kommunikáció a legfontosabb, s ettől a hangfelvétel feltűnően élővé, a rögzített előadás jelen idejű folyamattá válik – legalábbis újra és újra sikeresen kelti az itt és most illúzióját. A legfontosabb talán a feltűnő érettség: ezek mély és sokatmondó zenék, aki felületesen közelít hozzájuk, azt leleplezik – a két muzsikus zenei beszéde azonban olyan leszűrt és kiérlelt, mintha minden gesztus mögött egy évtized munkája rejlenék. Valószínűleg így is van.

Ji Young Lim, Dong Hyek Lim: Mozart & Beethoven Violin Sonatas, Warner Classics, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.