Koncert

Joey DeFrancesco Trió

Zene


A Joey DeFrancesco Trió koncertjét a Budapest Jazz Clubban úgy is jellemezhetném, hogy a Sentimental Journey-től a Szomorú vasárnapig tartott. Igazat mondanék, mégsem volnék igazságos. Ugyanis ennél viháncolósabb, a zenekaron belül állandó ugratásba és önfeledten nyargaló futamokba torkolló zenét mifelénk nagyon ritkán hallani. Az, hogy a második aznapi koncert pont egy-egy többnyire szomorúnak és sötétnek tartott standarddel indult és zárult, félrevezető; a kedélybetegség és az önpusztításra való hajlam messze szaladnak, ha Joey leül a Hammondhoz. Hiszen a gargantüai étvágyú, olasz temperamentumát büszkén viselő DeFrancesco és két társa számára egy ilyen koncert alkalom a folyamatos poénkodásra, ritmikai vagy hangnem-modulációra. A sor végén meg lehet csavarintani a zárást, megfricskázni a koronát, azután a kitartott break után elengedni a dögösebbnél is dögösebb szvinget.

A philadephiai DeFrancesco, aki a koncert végén 46-ik születésnapjára tortát is kapott, a Hammond egyik legelismertebb előadója a main­stream jazzben, Ray Charlestól Miles Davisig és George Bensonig rengeteg sztárral szerepelt már. Orgonálás közben, ami már eleve többfunkciós működés, felemeli az odakészített szordínós trombitát, és eljátszik néhány szépséges variációt rajta. A trombitára köztudottan Davis mellett startolt rá. A vibrátó, amikor viszont énekelni kezd az Around the Worldben, szándékoltan Sinatrát idézi, csakhogy az ízig-vérig eredeti, öniróniára is képes zenében ez senkit nem zavar, éppen ellenkezőleg. DeFrancesco orgonája úgy szól, mint a vízesés, hatalmas flash aláállni, az erejét nem is lehet sokáig bírni. Két állandó partnere közül Jason Brown dobos lelki ikertestvére, ő is lehengerlő virtuóz, mindig a következő fricskán jár az esze. A gitáros Dan Wilson sokkal érdesebb, szálkásabb, amikor melódiát játszik, de szerényen akkordozik, ha azt kell.

 

BTF, Budapest Jazz Club, április 10.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.