Lemez

The Dandy Warhols: Why You so Crazy

Zene

Nem nagyon lehet találni elcsépeltebb nyilatkozatot annál, mint amikor egy zenekar tagjai azt mondják a legfrissebb munkájukról, hogy „ez az eddigi legjobb lemezünk”. Courtney Taylor, a portlandi illetőségű The Dandy Warhols frontembere szerint frissen megjelent albumuk, a Why You so Crazy az eddigi legkülönb az életművükben, és nehéz elképzelni, hogy (a zenésztársain kívül) bárki is egyetértsen vele. Az is tény, hogy az együttes csillaga jó ideje nem a régi fényében ragyog – a kreatív törés valahol a Dig! című film és a nagy kiadóval való szakítás környékén következett be, a 2000-es évek közepén. Az az­óta kiadott lemezeken azért mindig volt legalább egy-két jó pillanat, de az új album lényegében egy 41 perces üresjárat rövid dalokkal, minimál szövegekkel és totális zenei fantáziátlansággal; hiányoznak a korábban megszokott, széttorzított shoegaze-es hömpölygések és a melléjük pakolt fülbemászó dallamok. A Thee Elegant Bum, a Sins Are Forgiven és a To the Church mintha csak ügyetlen dalkezdemények, demók lennének, és a Zia McCabe énekelte, az ő hillbilly zenekarának (Brush Prairie) repertoárjából átemelt Highlife is igencsak felejthető. Egy fokkal jobb az első maxinak választott Be Alright, az adóvevős énekhangon elénekelt Next Thing I Know és a meglehetősen disszonáns Forever. Ha pedig nagyon akarunk pozitívumokat találni, akkor megemlíthető az elektronikus Welcome to the Monkey House albumukat megidéző Terraform és a count­ry­sabb oldalukat visszahozó Small Town Girls és Motor City Steel. De ez mind nagyon kevés attól a zenekartól, amelynek olyan zseniális albumokat köszönhetünk, mint a Come Down vagy a Thirteen Tales from Urban Bohemia. A slusszpoén a végére marad: a több mint hatperces, szöveg nélküli Ondine-ban végig „komolyzenei” zongorázás hallatszik, semmi más. Érti a fene; ahogy azt is, hogy maguk a zenészek miért ezt a lemezt tartják életük főművének.

Dine Alone, 2019

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.