A 2012-ben alakult Jü trió úgy vált pár év alatt már-már kultikussá, hogy zenéjükből hiányoznak a szokásos, a publikum fantáziáját könnyen megragadó formai elemek. Nem dalokat írnak, a gondosan felépített, egyéni hangú kompozíciókból hiányzik a vokál, a szöveg, zenéjük csupán a gitár (Mészáros Ádám), a basszusgitár (Hock Ernő) és a dob (Halmos András) atavisztikus, hatalmas energiákat felszabadító, ugyanakkor precíz, feszes, tökéletesen egybesimuló összhangján alapul.
A számos formációban alkotó tagok a Jüben remekül tudják eddigi tapasztalataikat, inspirációikat szintetizálni, lepárolni, s egyetlen elementáris élménnyé transzformálni. Erről is szól az új lemez, amelyen dekonstruálva felesel egymásnak több korszak és számtalan műfaj: fúziós és free jazz, cseppnyi folk, progresszív és matekrock, néha egy kis metál és punk. Mészáros és Hock hol kristálytiszta, hol torzítva gerjedő témái, Halmos szinte követhetetlen, rafinált ütemei, a megírt zenei struktúrák és az improvizációk érzékeny egyensúlya érhető itt tetten, ráadásul az album kiválóan adja vissza az élő Jü fellépések páratlan intenzitását. Legutóbbi, 2014-es lemezüket Kjetil Møsterrel készítették, a Summára is felkerült egy közös koncertfelvétel (Partir), ami tökéletesen illeszkedik az album szövetébe, hogy utána a fejletépős punk/jazz My Heart Is Somewhere Else, vagy a majdnem metál Mongrel Mangrove átírjon mindent, amit a gitárzenéről gondolni szoktunk.
RareNoiseRecords 2017
