Zene

Az egyik legpatinásabb egyetemünk szépen illusztrált, információkban gazdag történetét veheti kézbe az olvasó, benne van minden, az előzményektől és alapítóktól kezdve a nagy szervezeti átalakításokon át mostanáig.

Nyolc kis kritika

Íme, egy jóságos szörnyeteg: Jack, a hippinemzetség utolsó élő példánya, egy harcias mozgalmár, akinek senki sem merte megmondani, hogy Woodstockból már réges-régen hazazavarták az utolsó sárban dagonyázó szerelemgyereket is.

Két rockbanda, a Brian Jonestown Massacre meg a Dandy Warhols 1995-ben barátként és riválisként együtt indul világhódítani.

Zsámbék, mármint a zsámbéki nyári színházi előadások mindig a térről szólnak elsősorban: a Passió például arról a rakétasilóról, ami pont úgy néz ki, mint egy kamiongarázs.

"Én ugyan nem olvastam a könyvet, de..." Megfigyelték már, hogy aki így kezdi el mondanivalóját, az a legritkább esetben folytatja dicsérettel?

Prózai életünk örvendetes eseménye volt a közelmúltban, hogy Bodor Ádám köpenyéből legalább három prózaíró bújt elő: Dragomán György, Papp Sándor Zsigmond és Vida Gábor.

nyolc kis kritika

Ezzel nyitották az idei Berlinalét, és még Arany Medvére is jelölték - eh bien, nekik se könnyű, akárkik legyenek is.

A szerző talán legismertebb könyvére (Meghökkentő mesék) utaló cím alatt két kisregény terjedelmű önéletrajzi írás található.

Amióta csak különszámmal jelentkezik a Pesti Est a Sziget alkalmából, Uj Péter válogatott ökörségei teszik elviselhetővé a bejutásnál elkerülhetetlen sorban állás kínját.

Régen voltam Illés-koncerten. Nagyon rég. Nem tudom már összehasonlítani az akkori hangzást a maival - de ez nem tetszett.

Ül az öltözőben, jobbra-balra lődöz, mintha távkapcsoló volna a kezében, még hangot is ad hozzá, csjú-csjú-csjú.

Semmi különös - nagyjából ez a tanulsága az idei Sziget első öt napjának. A lapzárta után következő eső legalább azt a dilemmát felveti: vajon hogyan birkóznak meg a sártengerrel az erősen intoxikált, alkalmanként belufizott szigetlakók?