Liszt, rakéta, Jézus - A Passió Zsámbékon (színház)

  • Csáki Judit
  • 2005. augusztus 25.

Zene

Zsámbék, mármint a zsámbéki nyári színházi előadások mindig a térről szólnak elsősorban: a Passió például arról a rakétasilóról, ami pont úgy néz ki, mint egy kamiongarázs.

Zsámbék, mármint a zsámbéki nyári színházi előadások mindig a térről szólnak elsősorban: a Passió például arról a rakétasilóról, ami pont úgy néz ki, mint egy kamiongarázs. Nagy vaskapuk a rövidebbik végén, kis ablakok a plafon alatt, kis vaskapu a hosszanti oldal közepén. Kínálkozik, hogy hosszanti irányú legyen a játéktér is - szemben vele pedig néhány sorban ül a közönség. Ebben a térben játsszák a Passiót, Sopsits Árpád és Horváth Csaba rendezésében.

De a tér nem itt kezdődik, inkább itt végződik. A rakétabázis ugyanis, úgy, ahogy van, megdöbbentően és félelmetesen színházi: a meg-vadult növényzet éppúgy, mint a föld alá épített - pontosabban földdel beborított - bunkerszerű rakétagarázsok. A Budapestre nyíló

fantasztikus panoráma

természetesen nem a gyönyörködtetést szolgálta annak idején, amikor itt még nem színház volt - de ma, az elhagyatottság, a lepusztultság, elvadultság közepette ez az ellenpont. Semmi furcsa nincs végül is abban, hogy a színházi népség nagy lendülettel vetette rá magát e számtalan fantasztikus lehetőséget kínáló helyszínre (kicsike köszönet érte a régebbi fafejű helyi hatalmasságoknak, akik kiebrudalták a városközpontból a zsámbéki nyári színházat és Mátyás Irént). Bármire is vettünk hát jegyet, érdemes jóval előbb kimenni a helyszínre, és a bebarangolás révén ráhangolódniÉ leginkább tán arra, hogy a szabadság jó dolog.

Sopsits Árpád és Horváth Csaba számtalanszor feldolgozott témához nyúlt: Krisztus szenvedéstörténetéhez. Ezúttal főként az evangéliumokból vett idézetekkel dolgozott Sopsits és írótársa, Deres Péter - de a szöveg nem annyira fontos itt. Sokkal fontosabb, hogy Horváth Csaba koreográfiája a test, a mozgás és tánc nyelvén mintha egy párhuzamos történetet próbálna elmesélni.

A hosszúkás teret vastagon liszt borítja: a hatalmas és érintetlen fehérségről ki-ki arra asszociál, amire akar - úgyis összecsíkozzák hamarosan, és erről is lehet asszociálni. A táncosok többnyire az apostolokat adják - némelyiküknek arca és neve is van, például Simon Péter vagy Júdás. Kajafás és Pilátus szerepe összevonó-dik - igaz, inkább az utóbbié fontos - Gazsó György alakításában. Jézus anyját, Máriát Nyakó Júlia játssza, fokozott eszköztelenséggel, inkább tartással és arccal, mint bármi mással. Mária Magdolnából - ha jól láttam-értettem - kettő is volt: egy a színpadon, a táncosok között, s egy másik a játéktér előtti hosszú sávon; ez utóbbi, Kerekes Vica piros vízzel, azaz vérrel teli lavórt vitt lassú léptekkel ide-oda, olykor belekuporodott, majd megint kiszállt, s véres lábnyomokat hagyva a fehér vásznon továbbhaladt. Hát ezt én föl nem foghattam ugyan, de a produkció megengedte, hogy - ha nem épp előttem ment vagy kuporgott - elfeledkezzem róla.

A zene igencsak eklektikus, de ez speciel nem zavaró: leginkább amúgy is hangeffektus-sorozatként működik. Még az is lehet, hogy idézet is volt közte - na, azt nem fejtettem meg.

Pálfy Tibort e pillanatban az Isten is Jézusnak teremtette (észrevettem már az Othellóban, de még Iaszónban is) - hát most ő maga Jézus Krisztus. Lassú mozgással, lehajtott vagy épp

fölvetett fejjel

hozza is szépen az ikont, hihetetlen koncentrációval és fegyelemmel, valamint ihletetten is: még a haja is játszik. Valószínűleg azt a Jézust játssza, az alapvetőt, a szokásosat - nekem például a hajdani, méltán nagy sikerű film, a Jézus Krisztus szupersztár jutott eszembe róla.

A képek szépek - olykor fennkölten, máskor "natúrban" azok. Ebben a levegőben a finoman rebbenő lisztporon kívül a táncosoknak van oroszlánrészük: mozgásuk - a refrénszerűség révén is - filmes képsorozatot hoz létre. Gondoltam, bennük, azaz a tömeg - az apostolok vagy a zsidók - jelenlétében keresendő a jelentés maga; de ritka pillanatoktól eltekintve az ő képeikben is az érzéki hatás dominált. Olykor hittem csak, hogy a gyarló emberiséget láthatomÉ

A témának mostanában Dan Brown A Da Vinci-kód című spekulációja adott friss pezsgést és némi gellert. Lehet, hogy ennek hatása Sopsits és Horváth rendezésének néhány pillanatában a Jézus jobbján álló-táncoló fiús lány, aki ugyan kicsit sem játszotta Mária Magdolnát, sem Jézus feleségét, de mégis ott volt és ilyen volt.

A produkció vizuális ereje - leginkább a táncosok révén - megkapó. Ezzel el is vagyunk mi, közönség egy ideig, és csak utána kezdjük - ha kezdjük - a közlendőt firtatni. A Passió azonban túlságosan hosszú ahhoz, hogy ne érjünk el idáig - és attól kezdve a közismert végre várunk. A történet belső ritmusa itt bizony elakad - teszem azt, Péter háromszori megtagadására rákukorékol a kakas, de túl korán a véghez képest; vagy Krisztus az Olajfák hegyén töpreng túl későn, vagy a Golgota túl rövid a többihez képest, esetleg a keresztre feszítés túl hosszú -, és mire elérünk az amúgy tényleg csodásan szép utolsó képhez, amelyen élő, emberi keresztre feszítik Jézust, már meg is nyugszunk Isten ítéletében: megadóan tapsolunk.

Zsámbék, augusztus 7.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.