karikatúra - KOKSZ

A budapesti autómentes nap függelékeként állította ki tizenhárom tagjának karikatúráit a Kortárs Karikatúra és Szatíra Műhely az Andrássy út közepére, kis ízelítőként nem túlzottan ismert műhelyük munkájából, melynek nagyjából az a lényege, hogy értékes és minőségi karikatúrákat kell alkotni, túl a sajtókarikatúrán, de innen - mondjuk - a "szeriőz" festészeten. És noha semmi probléma nem is volt a képekkel (sőt), mégis nehéz optimistán szemlélni egy ilyen pár perc alatt bejárható minitárlatot, elveszve az autóktól megtisztított sugárút többi attrakciója közt.

A budapesti autómentes nap függelékeként állította ki tizenhárom tagjának karikatúráit a Kortárs Karikatúra és Szatíra Mûhely az Andrássy út közepére, kis ízelítõként nem túlzottan ismert mûhelyük munkájából, melynek nagyjából az a lényege, hogy értékes és minõségi karikatúrákat kell alkotni, túl a sajtókarikatúrán, de innen - mondjuk - a "szeriõz" festészeten. És noha semmi probléma nem is volt a képekkel (sõt), mégis nehéz optimistán szemlélni egy ilyen pár perc alatt bejárható minitárlatot, elveszve az autóktól megtisztított sugárút többi attrakciója közt. Amilyen jó mûfaj ugyanis a karikatúra, épp olyan alacsony a presztízse vagy még inkább az ismertsége: általában se nagyon van megjelenési felülete, de a kifejezetten minõségi képek közül nagyjából száz fiókban maradt alkotás juthat egy megjelentre - pláne, ha a nem feltétlenül nevettetõkrõl beszélünk.

Hogy nincs ez így jól, azt ez a kevés rajz és festmény is bizonyította; lényegében minden értékbõl ízelítõt adott, ami miatt a karikatúrát mint mûfajt szeretni lehet. Kezdve a Népszabadságból ismerhetõ Tettamanti Béla ugyancsak pesszimista, baljóslatú fekete-fehér munkáival, köztük a kereszt alakú szakadéksírba bámuló porszemnyi emberrel vagy Makina abszurd Dürer-parafrázisával, át Bojcsuk Iván pihent humorán (pl. "I. Ferenc József a Blanka folyami gõzhajó kajütjébõl - ezért nem látszik - megtekinti Óbudát" és "Veszélyes oroszlán írógépen" - a képek pedig valóban ezeket ábrázolják) és Kaján Tibor poénjain ("Az Országos Levéltár tulajdona" - olvasható a falevélre nyomott pecséten, és a piacon [ország]almák közül válogat a király) egészen Szerényi Gábor sorozatáig, a noteszlapokra rögtönzött, néha a dátumba kapaszkodó, metrón utazó emberalakokkal, vagy Sajdik Ferenc - Pom-Pom meséinek rajzolója - azonnal felismerhetõ, kedves és szép festményeiig. Jó volna sokkal többször találkozni velük.

Andrássy út, a Liszt Ferenc tér és a Jókai tér között, szeptember 21.

*****