rés a présen

Karmester nélkül

  • rés a présen
  • 2022. július 20.

Zene

Kováts Péter hegedűművész, az Auer Fesztivál művészeti igazgatója

rés a présen: A veszprémi Mendelssohn Kamarazenekar augusztus 2–7. között rendezi az idei Auer Fesztivált. Mikor jött létre a programsorozat és milyen céllal?

Kováts Péter: Az Auer Fesztivált nyolc éve hoztuk létre a világhírű, veszprémi születésű hegedűművész és hegedűpedagógus, Auer Lipót emlékére. Mi, Veszprémben élő zenészek rendkívül büszkék vagyunk Auerre, forgattunk az életútjáról egy tévéfilmet eredeti helyszíneken, koncertfelvételeinkkel színesítve, aztán jutott eszünkbe a fesztivál ötlete. Az első két évben hegedűfesztiválnak neveztük, majd úgy éreztük, színesíteni kell a palettát. Auer életé­nek jelentős részét, több mint 50 évet töltött a szentpétervári konzervatóriumban hegedűprofesszorként, ő volt az orosz hegedűiskola megalapítója, fantasztikus hegedűsök kerültek ki a keze alól. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a mai napig érződik a világ hegedűművészetére gyakorolt hatása. Igyekszünk minden évben olyan zenészeket is hívni a fesztiválra, akik közvetve ebből a hegedűiskolából kerültek ki, így például vendégünk volt már Gidon Kremer, Maxim Vengerov és Vadim Repin is.

rap: Mi a Mendelssohn Kamarazenekar története?

KP: Az együttes elődje a veszprémi Lovassy Gimnázium kamarazenekara volt, amelyet annak idején Káté István tanár úr vezetett, s aki sokunk hegedűtanára is volt. Amikor elvégeztük a Zeneművészeti Főiskolát, többen elhatároztuk, hogy megalapítjuk a kamarazenekar hivatásos formáját Veszprémi Vonósegyüttes néven. Pár évvel később vettük fel Mendelssohn nevét, és folytattuk a komoly szakmai munkát. Úgy gondolom, méltó partnerei vagyunk az Auer Fesztiválra látogató világsztároknak.

rap: A kamarazenekarban is vezető szereped van?

KP: Karmester nélkül játszunk, ami azt jelenti, hogy koncertmesterként irányítom a próbákat meg a koncerteket. Hegedülök, de rengeteget vezénylek is a repertoártól függően, és természetesen az én feladatom az évadok tervezése a zenekarnál, valamint az Auer Fesztivál művészeti vezetése és igazgatása. Emellett a Zeneakadémia hegedű- és kamarazene-tanára vagyok.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.