Interjú

„Kell valami érvágás”

Szalai Anna énekes, dalszerző

  • Soós Tamás
  • 2021. július 7.

Zene

A MOME-ra jár, punkot ordibál, és a karantén alatt írt egy restiben búsongós, zongorás lemezt a Gustave Tigerből ismert Dorozsmai Gergő gitáros-producerrel, ami az év egyik legkellemesebb meglepetése. A Csókolomot és régi sanzonokat idéző Senki nem beszél kapcsán nagyurakhoz dörgölőző ősrockerekről és a drámázós dalírás kihívásairól is beszélgettünk.

Magyar Narancs: A járvány sok zenekart vitt rá arra, hogy más formában, felállásban, stílusban játsszon. Téged is ez a kényszerhelyzet ihletett meg?

Szalai Anna: A Covidnál sokkal régebb óta érlelődött bennem ez a projekt. Szerettem volna egy klasszikus zongorás lemezt csinálni, amelyen nem punkok röpködnek, hanem a személyesebb dalaim szólalnak meg. A járvány annyiból hatott a lemezre, hogy Gergőnek amúgy kevés szabadideje van, és a Covid miatt ért rá, illetve a 20:07-tel kifejezetten egy karanténszámot írtam, amelyet a kijárási tilalom inspirált.

MN: A szerelmi csalódások és a fanyar önirónia miatt nekem Ujj Zsuzsi és a Csókolom ugrott be.

SZA: Köszönöm, ez hízelgő. Ujj Zsuzsi nekem friss szerelem, úgyhogy erre a lemezre nem hatott, de a következőre talán már fog, mert most nagyon rácuppantam. Gyerekkorom óta írok számokat, először a jazzes-bluesos vonalon indultam el, amihez gimi tájékán jött egy népies világ, akkor kifejezetten népdalokat írtam. Nagyon megtetszett Záray Márta és Toldy Mária zenéje, és nem mondom, hogy újra akartam kreálni a munkásságukat, de biztos érződik a dalaimon, hogy a régi sanzonok a szívem csücskei. Szeretem a népies dallamok fülbemászó, szép ívelését, meg azt is, hogy ezekben a dalokban lehet siránkozni arról, hogy milyen szar az élet, vagy épp álmodozni, hogy milyen szép is lehetne. Nem vagyok romantikus alkat, de mégis.

MN: A lemezen gyerekkori dalaidat poroltad le?

SZA: Azokat is. Volt 8–10 szám a repertoáromban, de sokáig nem gondoltam, hogy lesz belőlük valami. Tavaly elakadtam a lemezzel, nem tudtam írni, aztán szerencsére jött egy szerelmi dráma, és egyből termékeny lettem, a kiválasztott négy régi mellé szereztem négy új számot is.

 
Szalai Anna énekes, dalszerző. Fotó: Komróczki Dia

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.