Visszhang: lemez

iamyank: Una Notte

Zene

The last night in the piano workshop 

Kevesen tudják, hogy a világhírű lett zongorakészítő, David Klavins az utóbbi években Vácon élt és dolgozott. Műhelyét azonban, ahol a Nils Frahm által is előszeretettel használt Una Corda modellek készültek, nemrég felszámolta. A bezárás előtti egyik utolsó alkalmat ragadta meg iamyank 2020 szeptemberében, hogy egy éjszakát töltsön a bensőséges hangulatú helyen, és ezalatt felvegye új lemezét. A multiinstrumentalista zeneszerző-producer az elektronikától a metalig számos műfajban alkot, ezúttal viszont egy végletekig letisztult és sallangmentes anyag volt a célja. A négy dal mindegyike teljes improvizáció, ezeket ott helyben találta ki és rögzítette este 9-től hajnal 4-ig. Nagy gondolkodás egyiket sem előzte meg: akad olyan, ami már a legelső nekifutásra elnyerte végleges formáját, a többi pedig a másodikra vagy harmadikra.

A 30 perces hangfelvételhez videó is tartozik, amelyet a számos zenekar klipjét és koncertfotóit készítő Bátori Gábor, azaz Sinco Jim jegyez. Mindenképp érdemes egyszerre nézni és hallgatni, mivel a különleges atmoszféra és a profi beállítások láttán még inkább magával ragadja az embert a zene – a legjobban akkor, ha éjjel, egyedül indítjuk el. Az album nagy része halk és visszafogott, de ahogy halad előre az éjszaka, úgy lesz iam­yank játéka is egyre hangosabb és zaklatottabb. Az utolsó néhány perc már egészen elborult, amire az absztraktba forduló képi világ is ráerősít: egyebek közt az Una Corda működését is láthatjuk fekete-fehérben, közvetlen közelről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.