Lemez

Kiabáló királynők

Sleater-Kinney: No Cities To Love

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2015. március 6.

Zene

Talán érdemes mindjárt a leg­elején tisztázni, hogy a Sleater-Kinney soha nem volt esszenciális riot grrrl-zenekar.

Igen, a tagok valóban különféle dühös-radikálbalos-feminista-harcos leszbikus punkzenekarokból jöttek össze (noha zeneileg azok is inkább a műfaj szofisztikáltabb, barátságosabb arcát képviselték), ám egyrészt ez már a hullám lecsengésének idején, a kilencvenes évek közepén történt, másrészt pedig a zenekarban mindig nagyobb hangsúly került a gyilkos, szemérmetlenül fülbemászó refrénekre, mint az elvisított politikai szlogenekre – na, nem mintha az utóbbival bármi baj lenne, sőt. Viszont így igazán nem kell protest testszőrzetet növesztő genderológusnak lenni ahhoz, hogy az ember azonosulni tudjon a trió új hullámosan energikus, ám ízig-vérig kilencvenes évekbeli poppunkjával.

A Sleater-Kinney bő tízévnyi működés és hét nagylemez (ha csak egyet hallgatnánk meg, legyen az a 97-es Dig Me Out) után oszlott fel. Corin Tucker (ének-gitár) ezután szólóprojektjével és két kiskorú gyermekével foglalkozott, Carrie Brownstein (másik ének-másik gitár) és a Sleater-Kinney mellett-előtt-után ezer helyen doboló Janet Weiss pedig megalakította a rövid életű, Wild Flag nevű veterán csajpunkszuper­gruppot, amellyel egy egészen remek nagylemezig jutottak. A pontosan tíz év szünet után megjelent új nagylemezről azért lehetett sejteni, hogy nem lesz rossz, egyrészt azért, mert a Sleater-Kinney gyakorlatilag egész karrierje során ugyanazt csinálta (és hát ez soha nem volt rossz), másrészt pedig a Wild Flag-lemez is látványosan megmutatta, hogy ez a műfaj kicsit megfontoltabb tempóval és dühvel még negyvenen túli lányoknak-asszonyoknak is pompásan tud állni. Viszont arra talán kevesen mertek volna fogadni, hogy a pengeéles riffekre, kérlelhetetlen dobolásra és felváltva, valamint egyszerre kiabáló csajokra hangszerelt No Cities olyan elsöprő, olyan magától értetődő slágerparádé lesz, hogy ennek hallatán még talán Pálffy István is azonnal húzná a cipőjét, hogy önként induljon megdönteni a heteronormatív patriarchátust vagy mit – pedig ez a helyzet.

 

Sub Pop, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.