Lemez

Kiabáló királynők

Sleater-Kinney: No Cities To Love

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2015. március 6.

Zene

Talán érdemes mindjárt a leg­elején tisztázni, hogy a Sleater-Kinney soha nem volt esszenciális riot grrrl-zenekar.

Igen, a tagok valóban különféle dühös-radikálbalos-feminista-harcos leszbikus punkzenekarokból jöttek össze (noha zeneileg azok is inkább a műfaj szofisztikáltabb, barátságosabb arcát képviselték), ám egyrészt ez már a hullám lecsengésének idején, a kilencvenes évek közepén történt, másrészt pedig a zenekarban mindig nagyobb hangsúly került a gyilkos, szemérmetlenül fülbemászó refrénekre, mint az elvisított politikai szlogenekre – na, nem mintha az utóbbival bármi baj lenne, sőt. Viszont így igazán nem kell protest testszőrzetet növesztő genderológusnak lenni ahhoz, hogy az ember azonosulni tudjon a trió új hullámosan energikus, ám ízig-vérig kilencvenes évekbeli poppunkjával.

A Sleater-Kinney bő tízévnyi működés és hét nagylemez (ha csak egyet hallgatnánk meg, legyen az a 97-es Dig Me Out) után oszlott fel. Corin Tucker (ének-gitár) ezután szólóprojektjével és két kiskorú gyermekével foglalkozott, Carrie Brownstein (másik ének-másik gitár) és a Sleater-Kinney mellett-előtt-után ezer helyen doboló Janet Weiss pedig megalakította a rövid életű, Wild Flag nevű veterán csajpunkszuper­gruppot, amellyel egy egészen remek nagylemezig jutottak. A pontosan tíz év szünet után megjelent új nagylemezről azért lehetett sejteni, hogy nem lesz rossz, egyrészt azért, mert a Sleater-Kinney gyakorlatilag egész karrierje során ugyanazt csinálta (és hát ez soha nem volt rossz), másrészt pedig a Wild Flag-lemez is látványosan megmutatta, hogy ez a műfaj kicsit megfontoltabb tempóval és dühvel még negyvenen túli lányoknak-asszonyoknak is pompásan tud állni. Viszont arra talán kevesen mertek volna fogadni, hogy a pengeéles riffekre, kérlelhetetlen dobolásra és felváltva, valamint egyszerre kiabáló csajokra hangszerelt No Cities olyan elsöprő, olyan magától értetődő slágerparádé lesz, hogy ennek hallatán még talán Pálffy István is azonnal húzná a cipőjét, hogy önként induljon megdönteni a heteronormatív patriarchátust vagy mit – pedig ez a helyzet.

 

Sub Pop, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.