Rögtön az elsõ teremben magyar alkotókra bukkanunk: Bánffy Miklós lázadó és szépséges Adrienne-je Pazicski Miklóst egy olyan lila miniruha elkészítésére ihlette, amit - nyilván a lázadás jegyében - nyaktól combközépig karszerû képzõdmények fonnak át. Zoób Katit Márai polgára sarkallta tettekre. A polgár, aki nem hisz abban, hogy "a szerelem mindenható eszperantó, mely képes a fajták titkát jelbeszéddel feloldani". Zoób Kati megfejteni látszik e jelbeszédet, az eredmény: egy fehér, hímzett margarétákkal ékesített fekete szaténkabát. Az "Amerikából" teremben pompázik Márquez és a Száz év magány: Devota&Lomba sárga háromszögekbõl összevarrt ruhakölteményén szinte megelevenedik a gerániumok suhogása, a sárga pillangók repte és a családok összes sóhaja. A leginkább szemet gyönyörködtetõ darab a szintén spanyol Amaya Arzuagáé: fehér tüllbõl készült ruha-csiga-kagyló-rózsa egyvelege legalább annyira bolondos és rejtélyes, mint María Zambano bolond nõje a Lázálom és sorsból. Megkapó az igyekezet, mellyel azt bizonygatják, menynyire szoros kapcsolatban áll a divat a többi mûvészi formával, és nem fér hozzá kétség, hogy csodaszép, amit látunk, ám az egy idézet - egy kreáció tematika láttán mégis azt érezzük, hogy az egész egy kicsit azért erõltetett és mondvacsinált.
PIM, Bp. V., Károlyi Mihály u. 16., megtekinthetõ május 31-ig
****
