kiállítás - 20 RUHA EURÓPA SZÁMÁRA

  • Szabó Ágnes
  • 2010. április 1.

Zene

A Petőfi Irodalmi Múzeum nem először tesz kísérletet az irodalom és a divat ötvözésére: a tavalyi Szentkuthy-centenáriumot ünneplő kiállítás nyitó- és záróeseményein ez már megtörtént. Akkor múltbéli múzsának öltözött színésznők léptek ki a rögzített fényképekből és keltek életre 21.
A Petõfi Irodalmi Múzeum nem elõször tesz kísérletet az irodalom és a divat ötvözésére: a tavalyi Szentkuthy-centenáriumot ünneplõ kiállítás nyitó- és záróeseményein ez már megtörtént. Akkor múltbéli múzsának öltözött színésznõk léptek ki a rögzített fényképekbõl és keltek életre 21. századi köntösben, frivolan idézve az író egyik gondolatát: "Szeretem az öltözködés erotikáját." Most húsz ruha érkezett ugyanennyi divattervezõtõl a múzeumba Spanyolország, Belgium és Magyarország divatvilágát képviselve, hogy "felöltöztesse" és ruhák formájában "életre keltse" a három ország nagy íróinak szövegeit.

Rögtön az elsõ teremben magyar alkotókra bukkanunk: Bánffy Miklós lázadó és szépséges Adrienne-je Pazicski Miklóst egy olyan lila miniruha elkészítésére ihlette, amit - nyilván a lázadás jegyében - nyaktól combközépig karszerû képzõdmények fonnak át. Zoób Katit Márai polgára sarkallta tettekre. A polgár, aki nem hisz abban, hogy "a szerelem mindenható eszperantó, mely képes a fajták titkát jelbeszéddel feloldani". Zoób Kati megfejteni látszik e jelbeszédet, az eredmény: egy fehér, hímzett margarétákkal ékesített fekete szaténkabát. Az "Amerikából" teremben pompázik Márquez és a Száz év magány: Devota&Lomba sárga háromszögekbõl összevarrt ruhakölteményén szinte megelevenedik a gerániumok suhogása, a sárga pillangók repte és a családok összes sóhaja. A leginkább szemet gyönyörködtetõ darab a szintén spanyol Amaya Arzuagáé: fehér tüllbõl készült ruha-csiga-kagyló-rózsa egyvelege legalább annyira bolondos és rejtélyes, mint María Zambano bolond nõje a Lázálom és sorsból. Megkapó az igyekezet, mellyel azt bizonygatják, menynyire szoros kapcsolatban áll a divat a többi mûvészi formával, és nem fér hozzá kétség, hogy csodaszép, amit látunk, ám az egy idézet - egy kreáció tematika láttán mégis azt érezzük, hogy az egész egy kicsit azért erõltetett és mondvacsinált.

PIM, Bp. V., Károlyi Mihály u. 16., megtekinthetõ május 31-ig

****

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.