kiállítás - 20 RUHA EURÓPA SZÁMÁRA

  • Szabó Ágnes
  • 2010. április 1.

Zene

A Petőfi Irodalmi Múzeum nem először tesz kísérletet az irodalom és a divat ötvözésére: a tavalyi Szentkuthy-centenáriumot ünneplő kiállítás nyitó- és záróeseményein ez már megtörtént. Akkor múltbéli múzsának öltözött színésznők léptek ki a rögzített fényképekből és keltek életre 21.
A Petõfi Irodalmi Múzeum nem elõször tesz kísérletet az irodalom és a divat ötvözésére: a tavalyi Szentkuthy-centenáriumot ünneplõ kiállítás nyitó- és záróeseményein ez már megtörtént. Akkor múltbéli múzsának öltözött színésznõk léptek ki a rögzített fényképekbõl és keltek életre 21. századi köntösben, frivolan idézve az író egyik gondolatát: "Szeretem az öltözködés erotikáját." Most húsz ruha érkezett ugyanennyi divattervezõtõl a múzeumba Spanyolország, Belgium és Magyarország divatvilágát képviselve, hogy "felöltöztesse" és ruhák formájában "életre keltse" a három ország nagy íróinak szövegeit.

Rögtön az elsõ teremben magyar alkotókra bukkanunk: Bánffy Miklós lázadó és szépséges Adrienne-je Pazicski Miklóst egy olyan lila miniruha elkészítésére ihlette, amit - nyilván a lázadás jegyében - nyaktól combközépig karszerû képzõdmények fonnak át. Zoób Katit Márai polgára sarkallta tettekre. A polgár, aki nem hisz abban, hogy "a szerelem mindenható eszperantó, mely képes a fajták titkát jelbeszéddel feloldani". Zoób Kati megfejteni látszik e jelbeszédet, az eredmény: egy fehér, hímzett margarétákkal ékesített fekete szaténkabát. Az "Amerikából" teremben pompázik Márquez és a Száz év magány: Devota&Lomba sárga háromszögekbõl összevarrt ruhakölteményén szinte megelevenedik a gerániumok suhogása, a sárga pillangók repte és a családok összes sóhaja. A leginkább szemet gyönyörködtetõ darab a szintén spanyol Amaya Arzuagáé: fehér tüllbõl készült ruha-csiga-kagyló-rózsa egyvelege legalább annyira bolondos és rejtélyes, mint María Zambano bolond nõje a Lázálom és sorsból. Megkapó az igyekezet, mellyel azt bizonygatják, menynyire szoros kapcsolatban áll a divat a többi mûvészi formával, és nem fér hozzá kétség, hogy csodaszép, amit látunk, ám az egy idézet - egy kreáció tematika láttán mégis azt érezzük, hogy az egész egy kicsit azért erõltetett és mondvacsinált.

PIM, Bp. V., Károlyi Mihály u. 16., megtekinthetõ május 31-ig

****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.