Hogy kerül a csizma az asztalra? Mi köze egy mûvészeti irányzatnak a szexualitáshoz? Mennyire valószínû, hogy a kevesek által gyûjtött, manapság nem annyira divatos nonfiguratív mûvek elismertségét fokozza, ha önnön természetétõl idegen fogalmakkal párosítjuk? Ha már vörös színû egy festmény, biztos, hogy egyben erotikus is? Ha egy üvegszobron négy mell van, akkor törvényszerû, hogy csupán erotikus képzelgéseket indukál a nézõben? Ha kiállítunk egy hatalmas farokszobrot, amely egyébként kisebb "csontokból" áll össze, akkor gesztusunk ironikus, vagy épp egy kicsit mórickás, akinek mindenrõl az jut eszébe? Ha a szex vörös posztóként lebeg szemünk elõtt, akkor nem teljesen mindegy, hogy mivel borítjuk a galéria falait? Nem vitte-e túlzásba a kurátor, hogy a hippikorszakra és a hatvannyolcas szexuális forradalomra emlékezve a leginkább a vetkõzõs bárok azonnali felismerését elõsegítõ, szexuális pozitúrára utaló számjegyet (69) bigygyesztett a kiállítás címéhez? Vagy csupán így akart hírverést csapni egy teljesen átlagos kiállításnak? Nem lehet, hogy egyes mûvek nem a témától (sok-sok piros paradicsom), a formai megoldástól (hasadék, lefolyó festék) lesznek erotikusak, hanem valami egészen mástól? Ha a galéria szándéka szerint a konstruktivista és a lírai absztrakció fiatal képviselõinek (Czank Ninetta, Marafkó Bence, Kludovácz András) bemutatására törekedett - megtámogatva néhány "idõsebb", de ismert mûvész munkáival (Braun András, Bullás József, Haász Katalin, Kopasz Tamás) -, akkor miért volt szüksége mindehhez egy (ebben az esetben nem ideológiai) vörös farokra?
A koncepciót némileg menti, hogy a kiállított mûvek között van sok jó - megengedem, még talán erotikus is.
B55 Kortárs Galéria, Bp. V., Balaton utca 4. Megtekinthetõ június 27-ig, kedd-péntek 12-18, szombaton 10-13 óráig
***
