kiállítás - Bada Dada-emlékkiállítás

  • Svébis Bence
  • 2011. szeptember 15.

Zene

Öt éve már, hogy itt hagyta a Holdrajziskola-hálószobát, s a totál tavaszba katapultált. Bada Dada maga volt az ellentmondások manifesztuma.
Öt éve már, hogy itt hagyta a Holdrajziskola-hálószobát, s a totál tavaszba katapultált. Bada Dada maga volt az ellentmondások manifesztuma. Mûvészete hol vulgáris, hol gyermeteg, hol pedig mindkettõ együttvéve, ám ezek a fogalmak ezúttal pozitív értelemben szerepelnek.

Egy csillagok közt száguldó malac szeli át az eget, láthatóan jó volt a rajtja. Teste elmosódik a sebességtõl, iszonyú lendülettel és elszántsággal száll a célja felé. A Repülõ disznó címû festmény akár emblematikus metaforája is lehetne a mûvésznek. Bada elrugaszkodásai mindig túltengtek az energiától, dadaista tébolya szétvetett mindenfajta konvenciót. Performanszai, versei, zenéi, képzõmûvészeti alkotásai mind-mind ezt a jótékony õrületet tükrözik, mely bármire képes a civilizált unalom ellen.

Ennek a szikrázó szertelenségnek ad otthont ezúttal egy kisszobányi kiállítótér, a Home Galéria, s prezentálja az életmû egy kis szeletét, mely azonban kóstolónak éppen elegendõ. Aki még nem ismeri Bada mûvészetét, annak itt érdemes kezdeni. A galéria több helyrõl, több forrásból szedte össze a kiállítás anyagát, s a szûk keresztmetszetben szinte minden ott van Novi Sad természeti kincsébõl. Többek közt a Focista fejedelem estére az eledelem, a Fehér egerek feketegazdasága, vagy a híres Szabó Rozáliát agyonbaszta a villám címû eposz illusztrált változata mellett néhány képvers, az Ikebadának elkeresztelt, ecsetekbõl álló találttárgy-sorozat és a Csontikák, vagyis a marhalábszárból készült szobrok is megtekinthetõk. Mi több, érdemes a képek mögé is betekinteni, ugyanis akad olyan, melynek a hátulját sem hagyta kihasználatlanul a mûvész, s kíváncsiságunkat egy-egy jellegzetes verssel jutalmazza.

Méltó folytatása ez az utoljára három éve rendezett emlékkiállításnak, melyre azonban érdemes elõzetes egyeztetés után ellátogatni, nehogy a változékony nyitva tartás áldozatává váljunk.

Home Galéria, szeptember 30-ig

*****

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.