kiállítás - Bada Dada-emlékkiállítás

  • Svébis Bence
  • 2011. szeptember 15.

Zene

Öt éve már, hogy itt hagyta a Holdrajziskola-hálószobát, s a totál tavaszba katapultált. Bada Dada maga volt az ellentmondások manifesztuma.
Öt éve már, hogy itt hagyta a Holdrajziskola-hálószobát, s a totál tavaszba katapultált. Bada Dada maga volt az ellentmondások manifesztuma. Mûvészete hol vulgáris, hol gyermeteg, hol pedig mindkettõ együttvéve, ám ezek a fogalmak ezúttal pozitív értelemben szerepelnek.

Egy csillagok közt száguldó malac szeli át az eget, láthatóan jó volt a rajtja. Teste elmosódik a sebességtõl, iszonyú lendülettel és elszántsággal száll a célja felé. A Repülõ disznó címû festmény akár emblematikus metaforája is lehetne a mûvésznek. Bada elrugaszkodásai mindig túltengtek az energiától, dadaista tébolya szétvetett mindenfajta konvenciót. Performanszai, versei, zenéi, képzõmûvészeti alkotásai mind-mind ezt a jótékony õrületet tükrözik, mely bármire képes a civilizált unalom ellen.

Ennek a szikrázó szertelenségnek ad otthont ezúttal egy kisszobányi kiállítótér, a Home Galéria, s prezentálja az életmû egy kis szeletét, mely azonban kóstolónak éppen elegendõ. Aki még nem ismeri Bada mûvészetét, annak itt érdemes kezdeni. A galéria több helyrõl, több forrásból szedte össze a kiállítás anyagát, s a szûk keresztmetszetben szinte minden ott van Novi Sad természeti kincsébõl. Többek közt a Focista fejedelem estére az eledelem, a Fehér egerek feketegazdasága, vagy a híres Szabó Rozáliát agyonbaszta a villám címû eposz illusztrált változata mellett néhány képvers, az Ikebadának elkeresztelt, ecsetekbõl álló találttárgy-sorozat és a Csontikák, vagyis a marhalábszárból készült szobrok is megtekinthetõk. Mi több, érdemes a képek mögé is betekinteni, ugyanis akad olyan, melynek a hátulját sem hagyta kihasználatlanul a mûvész, s kíváncsiságunkat egy-egy jellegzetes verssel jutalmazza.

Méltó folytatása ez az utoljára három éve rendezett emlékkiállításnak, melyre azonban érdemes elõzetes egyeztetés után ellátogatni, nehogy a változékony nyitva tartás áldozatává váljunk.

Home Galéria, szeptember 30-ig

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.