kiállítás - HUNGAROCKANDROLL

  • - dck -
  • 2010. február 25.

Zene

Király András kiállítása a mai magyar társadalomra jellemző abszurd skizofréniára reflektál: egyszerre léteznek az elmaszatolt fogalmak és a végletekig kiélezett ellentétek. Műveinek közvetlen kiindulópontjai olyan képek, melyeket az internetes kereső a magyar kultúra szóösszetétel nyomán felkínál.
Király András kiállítása a mai magyar társadalomra jellemzõ abszurd skizofréniára reflektál: egyszerre léteznek az elmaszatolt fogalmak és a végletekig kiélezett ellentétek. Mûveinek közvetlen kiindulópontjai olyan képek, melyeket az internetes keresõ a magyar kultúra szóösszetétel nyomán felkínál. A hungaricumok, nemzeti ikonok aztán a képkészítés során vagy megõrzik a minta színvilágának, kompozíciójának jellemzõit (ilyen például a Petõfi híres dagerrotípiájáról készített festmény), vagy inspirációs forrásként szolgálnak.

Király szerint a "Hungarockandroll" szentháromságát három hasonló forma írja le a legjobban: a lelógó konya bajusz, Overdose patkója és a kolbász. Ezek után nem meglepõ, hogy a magyarsággal kapcsolatos sztereotípiák ironikus/humoros módon jelennek meg. A fekete-fehér megosztottság jegyében több, fekete zománccal bevont tárggyal (óriási paprikafüzér, csikóskalap, birkaszõrbõl készült szõnyeg) vagy fekete fóliával betakart "hangszerrel" (zongora helyett cimbalommal és bõgõvel) találkozhatunk, az elkent, bizonytalan világra pedig feltehetõen a festmények technikai megoldásai, a fellazított kontúrok és a szinte monokróm színvilág utal. E lebegõ (a világítás miatt néhol alig látszó) képeken feltûnnek a bugaci betyárok, egy hatökrös szekér, a bográcsgulyás, a bácskai rizses hús, arató, csárdást járó vagy gramofonba énekelõ, szûrbe bújt emberek, továbbá egy szóvicc erejéig József atillában is. A neogyagya vonalat erõsíti a Deszkások diasorozata, melyben a különféle nemû és korú szereplõk orra elé egy bajusz formájú égésnyommal "díszített" vágódeszka kerül.

A direkt "magyarságtipológiai" elemeknél izgalmasabbnak tûnik azonban maga a Hergelõ gép, a kimódoltan lassan le-lezuhanó penge látványa. A türelmetlen várakozás közben rájövünk, hogy a magyar közélet visszásságai helyett, ha akarjuk, egész apró dolgokon is felhúzhatjuk magunkat.

Viltin Galéria, Bp. V., Széchenyi u. 3. Nyitva: március 6-ig

****

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.