Király szerint a "Hungarockandroll" szentháromságát három hasonló forma írja le a legjobban: a lelógó konya bajusz, Overdose patkója és a kolbász. Ezek után nem meglepõ, hogy a magyarsággal kapcsolatos sztereotípiák ironikus/humoros módon jelennek meg. A fekete-fehér megosztottság jegyében több, fekete zománccal bevont tárggyal (óriási paprikafüzér, csikóskalap, birkaszõrbõl készült szõnyeg) vagy fekete fóliával betakart "hangszerrel" (zongora helyett cimbalommal és bõgõvel) találkozhatunk, az elkent, bizonytalan világra pedig feltehetõen a festmények technikai megoldásai, a fellazított kontúrok és a szinte monokróm színvilág utal. E lebegõ (a világítás miatt néhol alig látszó) képeken feltûnnek a bugaci betyárok, egy hatökrös szekér, a bográcsgulyás, a bácskai rizses hús, arató, csárdást járó vagy gramofonba énekelõ, szûrbe bújt emberek, továbbá egy szóvicc erejéig József atillában is. A neogyagya vonalat erõsíti a Deszkások diasorozata, melyben a különféle nemû és korú szereplõk orra elé egy bajusz formájú égésnyommal "díszített" vágódeszka kerül.
A direkt "magyarságtipológiai" elemeknél izgalmasabbnak tûnik azonban maga a Hergelõ gép, a kimódoltan lassan le-lezuhanó penge látványa. A türelmetlen várakozás közben rájövünk, hogy a magyar közélet visszásságai helyett, ha akarjuk, egész apró dolgokon is felhúzhatjuk magunkat.
Viltin Galéria, Bp. V., Széchenyi u. 3. Nyitva: március 6-ig
****
