kiállítás - HUNGAROCKANDROLL

  • - dck -
  • 2010. február 25.

Zene

Király András kiállítása a mai magyar társadalomra jellemző abszurd skizofréniára reflektál: egyszerre léteznek az elmaszatolt fogalmak és a végletekig kiélezett ellentétek. Műveinek közvetlen kiindulópontjai olyan képek, melyeket az internetes kereső a magyar kultúra szóösszetétel nyomán felkínál.
Király András kiállítása a mai magyar társadalomra jellemzõ abszurd skizofréniára reflektál: egyszerre léteznek az elmaszatolt fogalmak és a végletekig kiélezett ellentétek. Mûveinek közvetlen kiindulópontjai olyan képek, melyeket az internetes keresõ a magyar kultúra szóösszetétel nyomán felkínál. A hungaricumok, nemzeti ikonok aztán a képkészítés során vagy megõrzik a minta színvilágának, kompozíciójának jellemzõit (ilyen például a Petõfi híres dagerrotípiájáról készített festmény), vagy inspirációs forrásként szolgálnak.

Király szerint a "Hungarockandroll" szentháromságát három hasonló forma írja le a legjobban: a lelógó konya bajusz, Overdose patkója és a kolbász. Ezek után nem meglepõ, hogy a magyarsággal kapcsolatos sztereotípiák ironikus/humoros módon jelennek meg. A fekete-fehér megosztottság jegyében több, fekete zománccal bevont tárggyal (óriási paprikafüzér, csikóskalap, birkaszõrbõl készült szõnyeg) vagy fekete fóliával betakart "hangszerrel" (zongora helyett cimbalommal és bõgõvel) találkozhatunk, az elkent, bizonytalan világra pedig feltehetõen a festmények technikai megoldásai, a fellazított kontúrok és a szinte monokróm színvilág utal. E lebegõ (a világítás miatt néhol alig látszó) képeken feltûnnek a bugaci betyárok, egy hatökrös szekér, a bográcsgulyás, a bácskai rizses hús, arató, csárdást járó vagy gramofonba énekelõ, szûrbe bújt emberek, továbbá egy szóvicc erejéig József atillában is. A neogyagya vonalat erõsíti a Deszkások diasorozata, melyben a különféle nemû és korú szereplõk orra elé egy bajusz formájú égésnyommal "díszített" vágódeszka kerül.

A direkt "magyarságtipológiai" elemeknél izgalmasabbnak tûnik azonban maga a Hergelõ gép, a kimódoltan lassan le-lezuhanó penge látványa. A türelmetlen várakozás közben rájövünk, hogy a magyar közélet visszásságai helyett, ha akarjuk, egész apró dolgokon is felhúzhatjuk magunkat.

Viltin Galéria, Bp. V., Széchenyi u. 3. Nyitva: március 6-ig

****

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.