Kiállítás: Szent Celebrity (Bettina Rheims: I.N.R.I. - Jézus 2000-ben és utána)

  • Hajdu István
  • 2003. február 27.

Zene

Néhány évvel ezelőtt a világ egyik legismertebb bulvárhetilapja, a Paris Match lelkesen számolt be arról, hogy elkészült a híres fotográfus, Bettina Rheims és a nekik nem kevésbé ismert művészettörténész, Serge Bramly kötete. Ahogy a lap fogalmaz: szuperprodukció képekben egy szupersztárról - célozva szellemesen a filmes előképre -, s hogy lássa az olvasó, mennyire minden szuper ebben a projet-ban, adatokkal is szolgál. A két nagy karmester (így hízelkedik a Paris Match Rheimsnek és Bramlynak) két évig dolgozott a művön egy 17 tagú csapat élén, melyet időről időre kiegészített néhány alkalmi sztájliszt, fodrász és dekoratőr; 250 szereplőt alkalmaztak a jelenetekhez, s mindez nagyjából kijött 250 000 euróból, melynek egy részét (az arány titok) a francia kulturális minisztérium fizette ki. S lőn: megjelent az I.N.R.I. című kötet, mely az újság szerint aztán egy picit fölborzolta ugyan a katolikus egyház némely klerikusának kedélyét - egy bordeaux-i pap meg is próbálta rávenni városa könyvesboltosait, hogy ne árusítsák a művet -, de komolyabb bajt nem okozott.
Néhány évvel ezelőtt a világ egyik legismertebb bulvárhetilapja, a Paris Match lelkesen számolt be arról, hogy elkészült a híres fotográfus, Bettina Rheims és a nekik nem kevésbé ismert művészettörténész, Serge Bramly kötete. Ahogy a lap fogalmaz: szuperprodukció képekben egy szupersztárról - célozva szellemesen a filmes előképre -, s hogy lássa az olvasó, mennyire minden szuper ebben a projet-ban, adatokkal is szolgál. A két nagy karmester (így hízelkedik a Paris Match Rheimsnek és Bramlynak) két évig dolgozott a művön egy 17 tagú csapat élén, melyet időről időre kiegészített néhány alkalmi sztájliszt, fodrász és dekoratőr; 250 szereplőt alkalmaztak a jelenetekhez, s mindez nagyjából kijött 250 000 euróból, melynek egy részét (az arány titok) a francia kulturális minisztérium fizette ki. S lőn: megjelent az I.N.R.I. című kötet, mely az újság szerint aztán egy picit fölborzolta ugyan a katolikus egyház némely klerikusának kedélyét - egy bordeaux-i pap meg is próbálta rávenni városa könyvesboltosait, hogy ne árusítsák a művet -, de komolyabb bajt nem okozott.

Semmilyen értelemben sem, tegyük hozzá.

Bevallom, nagyon örülök, hogy a fenti információk birtokába jutottam, mert már kezdtem azt hinni, hogy vízióm, miszerint valamelyik szoftvergyár régen elkészítette religiózus, de legalábbis

újszövetségi képmódosító

programját, mégiscsak beteljesületlen álom. Bettina Rheims képei és Serge Bramly utat és ritmust mutató beintései alapján azt képzeltem ugyanis, hogy új layerek és filterek koholódtak algoritmikusan a második parancsolatnak réges-régen fittyet hányó agyakban, s azokkal most már hipp-hopp lehet (hiphopos) passiókat, evangéliumokat és vallástörténeti miegyebeket elővarázsolni bárkinek. Hogy nem teljesen hülyeség, amire gondoltam, az magából a fényképezés történetéből következik - egyrészt - meg, és főleg, abból a rémisztő akaratból is, mely a nyolcvanas-kilencvenes évek inszcenált fotográfiájában jócskán és a szó szoros értelmében eget verően megnyilatkozott. Még mielőtt Rheims Bramly oldalán áhítatba merült volna, mások mellett például honfitársai, Pierre és Gilles már jócskán, s tegyük hozzá azonnal, bájosan kacarászva merültek el a hit(szerűség) rózsaszín habjaiban, de utat ők sem törtek, mert össze volt az már rendesen. Szóval, mielőtt Rheims az égre függesztette volna szemét, celebrity és fashion fényképészként működött. Munkái elsősorban Helmuth Newton képeinek hatásáról tanúskodtak, olykor talán direktebb gesztusok is megnyilatkoztak rajtuk, körülbelül azzal az eredetiséggel, mintha valaki jól megnézi Joel-Peter Witkin kegyetlen fényképeit, majd úgy dönt, ő sem tétovázik tovább egyampullányi vér szétkenése érdekében. Bibliai sorozatába Newton és Witkin mellett mintha Serrano tapasztalatai is beszivárogtak volna, de ez már mindegy is. Nem ront, nem javít.

Rheims képeinek alapvető hibája ugyanis, hogy még csak meg sem próbálja, esze ágában sincs megkísérteni a lehetetlent:

eleve kudarcos,

de mégis bátor kísérletet tenni arra, hogy a vállaltan divatnaturalista fényképezés eszközeivel jelezze, felrémlett neki az az alapvető ellentmondás, mely a második parancsolatban foglalt tiltás és az ábrázolás, majd az ige és a megjelenítés közötti metafizikai helyzetben feszül. Persze hogy nem azt várnám, hogy teológiai vagy művészettörténeti vértezetben (miért is nem?), Pavel Florenszkij-kötettel a kezében tervezze a jeleneteket és állítsa be a fényeket, vagy hogy felriadjon álmában néhány filmes kudarcból leszűrhető tapasztalatra, de azt talán joggal feltételezhetném, hogy ekkora apparátussal legalább az alterálás, az eltérés esélyeit kutatgathatná a zsákutcában. Bettina Rheimsnek ehelyett - Serge Bramly sujet-jét követve, nem egyedül tehát, hanem szaksegítséggel - sikerült leküzdenie fényképeit arra a mentális és ábrázolástechnikai szintre, mely a 19. századi olajnyomatok sajátja volt. Amint azok elcukrosították a reneszánsz festmények kényes metafizikáját, Rheims éppúgy kólásítja és plazásítja a történetet-történelmet, az Igéről már nem is beszélve.

Ami vigaszt adhat, az persze vigaszt ad: úgy rémlik, a művésznőt az "szövetség annyira nem izgatja.

Hajdu István

Bettina Rheims kiállítása a MEO-ban március 30-ig

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Nem vénnek való vidék

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.