rés a présen: Sikerült-e az elmúlt években választanod a rock és a népzene közül?
Both Miklós: Elég képtelen helyzetben voltam, ha azt vesszük, hogy gitárosként nem hallgattam évek óta gitárzenét, viszont egyfolytában hegedülni akartam. Volt is egy olyan érzésem, amilyen egy jégkorong-válogatottnak lehet Afrikában. De talán pont ezek a nehézségek ösztönöztek egy új út bejárására.
rap: Új lemezed jelenik meg hamarosan, vagy mondjuk úgy, hogy az első?
BM: A Both Miklós Folkside zenekarral az első lemezünk munkálataival végeztünk a napokban. A zenekar tagjai: Lukács Miklós cimbalmos, Dés András ütőhangszeres, Novák Csaba bőgős, Szokolay Dongó Balázs fúvós. Koppenhágában, a Világzenei Vásáron (WOMEX) koncerteztünk először. Siker övezte a fellépéseket, de sokkal fontosabb volt, hogy mi azt éreztük, valami új dolog jött létre. Nagyon nehéz szavakban leírni úgy egy zenei anyagot, hogy közben ne azt érezzem, hogy egyre távolabb kerülünk tőle. Ami fontos, hogy sok world music formációhoz képest saját dalokat játszunk, amelyeket nagyban átitat a Kárpát-medence zenéje, mint ahogyan a blues hatott a Led Zeppelinre vagy az olasz opera a Queenre. Ennek a hangsúlyozása furcsának tűnhet, hisz' persze hogy vannak egy zenekarnak saját dalai, mégis ebben a közegben nem ez a gyakoribb hozzáállás. Általában meglévő népdalokat hangszerelnek, gondolnak újra. Megemlíteném Babiczky Tibor nevét is, aki az album több dalának a szövegét írta.
rap: Hogyan él benned a verslemezes időszak?
BM: A Radnóti-lemez meghatározó időszaka volt az életemnek. A saját példámon tapasztalhattam, hogyan változik meg egy ember zenei világa a vers által. A kompozíciós időszakban megszámlálhatatlanul sokat olvastam körbe a verseket, hogy megtaláljam azt a kifejezésmódot, ami a legjobban segíti zenei környezetben a költemények működését - ez egy teljesen új zene magvait ültette el bennem.
rap: Folytatod ezt is, vagy egészen más foglalkoztat?
BM: Egy kínai utazólemez elkészítésének szervezésén dolgozom lassan egy éve. Ennek kapcsán különböző területeket keresünk fel Kínán belül, és az ottlétünk alatt közös zenéléseket örökítünk meg helyi népzenészekkel, olykor városi tanult zenészekkel. Terveink szerint karácsonyra készül el az anyagból egy színes fotóalbum CD-melléklettel, amely bemutatja a zenészek mindennapjait és az utunk körülményeit. Útitársaim között van Gryllus Dániel is, aki az első két hétre fog csatlakozni hozzánk.
rap: Hol láthatunk legközelebb?
BM: Február 9-én mutatjuk be a Csillagfészek című új lemezünket a Both Miklós Folkside-dal a Fonó Budai Zeneházban. Ez lesz az utolsó koncertem májusig Magyarországon, nem sokkal utána utazom Kínába.
rap: Hogyan készülsz/készültök egy koncertre?
BM: A próbafolyamat, az együtt zenélés nagyon hasonlít a párbeszédhez. Elkezd öt ember beszélgetni, valaki bedob egy témát, majd pár óra múlva annyira körbejárják, hogy egy sokkal kiforrottabb, átgondoltabb állapotba kerül. Bővül mindenkinek az informáltsága a témában, s ennek hatására alakulnak a vélemények. Ezek után egy koncert valami olyasmi, mint amikor elmondjuk, hogy egy adott dologról mit gondolunk egy bizonyos idő után. A készülődés közben tehát semmi mást nem teszünk, mint folyamatosan körbejárjuk az adott zenéket, és a végletekig kielemezzük őket. Végső soron egy zenekar attól válik izgalmassá, hogy milyen témákról diskurál, és azt hogyan teszi.
rap: Mi hiányozna neked a legjobban, ha betiltanák hirtelen Magyarországon a nem magyar zenét?
BM: Már ott elbukom a válasszal, hogy nem igazán tudom, és nem is látom értelmét meghatározni azt, hogy mi a magyar zene 2013-ban. Míg ennek a kérdésnek volt értelme a paraszti kultúrák tanulmányozásánál, addig a mai állapot egy teljesen más fogalmi megközelítést kíván. Ráadásul ez tényleg csak fogalmi szinteken érdekes, valójában, amikor zene van, akkor ezek a kérdések megszűnnek. De a kérdésedre visszatérve; valószínűleg a britpop.
