rés a présen

Kínai utazólemez lesz

Both Miklós zenész

  • rés a présen
  • 2013. március 7.

Zene

rés a présen: Sikerült-e az elmúlt években választanod a rock és a népzene közül?

Both Miklós: Elég képtelen helyzetben voltam, ha azt vesszük, hogy gitárosként nem hallgattam évek óta gitárzenét, viszont egyfolytában hegedülni akartam. Volt is egy olyan érzésem, amilyen egy jégkorong-válogatottnak lehet Afrikában. De talán pont ezek a nehézségek ösztönöztek egy új út bejárására.

rap: Új lemezed jelenik meg hamarosan, vagy mondjuk úgy, hogy az első?

BM: A Both Miklós Folkside zenekarral az első lemezünk munkálataival végeztünk a napokban. A zenekar tagjai: Lukács Miklós cimbalmos, Dés András ütőhangszeres, Novák Csaba bőgős, Szokolay Dongó Balázs fúvós. Koppenhágában, a Világzenei Vásáron (WOMEX) koncerteztünk először. Siker övezte a fellépéseket, de sokkal fontosabb volt, hogy mi azt éreztük, valami új dolog jött létre. Nagyon nehéz szavakban leírni úgy egy zenei anyagot, hogy közben ne azt érezzem, hogy egyre távolabb kerülünk tőle. Ami fontos, hogy sok world music formációhoz képest saját dalokat játszunk, amelyeket nagyban átitat a Kárpát-medence zenéje, mint ahogyan a blues hatott a Led Zeppelinre vagy az olasz opera a Queenre. Ennek a hangsúlyozása furcsának tűnhet, hisz' persze hogy vannak egy zenekarnak saját dalai, mégis ebben a közegben nem ez a gyakoribb hozzáállás. Általában meglévő népdalokat hangszerelnek, gondolnak újra. Megemlíteném Babiczky Tibor nevét is, aki az album több dalának a szövegét írta.

rap: Hogyan él benned a verslemezes időszak?

BM: A Radnóti-lemez meghatározó időszaka volt az életemnek. A saját példámon tapasztalhattam, hogyan változik meg egy ember zenei világa a vers által. A kompozíciós időszakban megszámlálhatatlanul sokat olvastam körbe a verseket, hogy megtaláljam azt a kifejezésmódot, ami a legjobban segíti zenei környezetben a költemények működését - ez egy teljesen új zene magvait ültette el bennem.

rap: Folytatod ezt is, vagy egészen más foglalkoztat?

BM: Egy kínai utazólemez elkészítésének szervezésén dolgozom lassan egy éve. Ennek kapcsán különböző területeket keresünk fel Kínán belül, és az ottlétünk alatt közös zenéléseket örökítünk meg helyi népzenészekkel, olykor városi tanult zenészekkel. Terveink szerint karácsonyra készül el az anyagból egy színes fotóalbum CD-melléklettel, amely bemutatja a zenészek mindennapjait és az utunk körülményeit. Útitársaim között van Gryllus Dániel is, aki az első két hétre fog csatlakozni hozzánk.

rap: Hol láthatunk legközelebb?

BM: Február 9-én mutatjuk be a Csillagfészek című új lemezünket a Both Miklós Folkside-dal a Fonó Budai Zeneházban. Ez lesz az utolsó koncertem májusig Magyarországon, nem sokkal utána utazom Kínába.

rap: Hogyan készülsz/készültök egy koncertre?

BM: A próbafolyamat, az együtt zenélés nagyon hasonlít a párbeszédhez. Elkezd öt ember beszélgetni, valaki bedob egy témát, majd pár óra múlva annyira körbejárják, hogy egy sokkal kiforrottabb, átgondoltabb állapotba kerül. Bővül mindenkinek az informáltsága a témában, s ennek hatására alakulnak a vélemények. Ezek után egy koncert valami olyasmi, mint amikor elmondjuk, hogy egy adott dologról mit gondolunk egy bizonyos idő után. A készülődés közben tehát semmi mást nem teszünk, mint folyamatosan körbejárjuk az adott zenéket, és a végletekig kielemezzük őket. Végső soron egy zenekar attól válik izgalmassá, hogy milyen témákról diskurál, és azt hogyan teszi.

rap: Mi hiányozna neked a legjobban, ha betiltanák hirtelen Magyarországon a nem magyar zenét?

BM: Már ott elbukom a válasszal, hogy nem igazán tudom, és nem is látom értelmét meghatározni azt, hogy mi a magyar zene 2013-ban. Míg ennek a kérdésnek volt értelme a paraszti kultúrák tanulmányozásánál, addig a mai állapot egy teljesen más fogalmi megközelítést kíván. Ráadásul ez tényleg csak fogalmi szinteken érdekes, valójában, amikor zene van, akkor ezek a kérdések megszűnnek. De a kérdésedre visszatérve; valószínűleg a britpop.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.