Lemez

Kings of Leon: When You See Yourself

Zene

Egyre több olyan album jelenik meg mostanában, amely már régóta készen áll, de a készítői még egy darabig bíztak abban, hogy el lehet csúsztatni a kiadást addig, amíg újra beindul a koncertipar.

A nyolcadik Kings of Leon-lemez, a furcsa módon kriptovalutás token formátumban is elérhető When You See Yourself is ebbe a kategóriába tartozik – a három testvérből és egy unokatestvérükből álló zenekar idáig visszatartotta a megjelenést.

Az új albumra Caleb Followill énekes-gitáros a szokásosnál kevesebb dalszöveget írt egyes szám első személyben, a hangszerelés pedig úgy változott, hogy Jared Followill domináns basszusjátéka helyett a szintetizátorok kerültek előtérbe. Egy jó ideje az figyelhető meg, hogy a Kings of Leon egy gyengébb album után egy jobbat ad ki, aztán minden folytatódik elölről – a 2016-os Wallshoz képest az új lemez ismételten valamivel élvezetesebbre sikeredett. A hangulat elszállós; pörgős fesztiválkedvenceket nem igazán kapunk, a szövegek pedig – noha a Covid előtt íródtak – több esetben is profetikusnak bizonyulnak. A westernes tematikájú The Banditben a déli mocsaras rock randizik a U2 bombasztikus gitárhangzásával, a Stormy Weatherben funkos ritmika dominál, a Supermarketben George Harrison szelleme gitározik, és a zenekar ritkán lép túl a középtempón. Néha szinte már altatódalos a hangulat, de nem feltétlenül negatív értelemben. Aztán mielőtt végleg elaludnánk, az amúgy egészen politikus hangvételű Claire & Eddie végére Caleb odabiggyeszt egy vicces Britney Spears-utalást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.