Lemez

Willie Nelson: That’s Life

Zene

Bővelkedett meglepetésekben a múlt év, de arra nem számítottunk, hogy a 87 éves Willie Nelson „karanténlemeze” Sinatra-feldolgozásalbum lesz.

Már csak azért sem, mert az outlaw country, az amerikai countryzene népszerű műfajának nagy öregje 2018-ban készített már Sinatra-válogatást, és azon a bizonyos My Way című albumon rajta van az összes valamirevaló kortalan sláger. Most a Los Angeles-i Capitol lemezstúdióban és Nelson saját austini stúdiójában, a járvány miatt megváltozott körülmények közepette rögzített Thats Life a korábbi albummal megegyező vállalásnak tűnik. Nem akar mást, mint egy bő félórában megmutatni, hogy milyen jók ezek a régi dalok. És meg kell hagyni, tényleg tátva marad a szánk, mert már a Nice Work if You Can Get It elhozza azt a játékos, könnyedén elegáns hangulatot, amivel az album lényeges része jellemezhető. A You Make Me Feel so Young tele van ön­iróniával és könnyed elmélkedéssel, miközben a rézfúvósok és a lehetőségekhez mérten fürge, felfelé lépdelő tempót diktáló zongorista is csillogó teljesítményt nyújt. A címadó szám megőrzi az eredeti swing hangzást; és van benne egy sor pimasz kis odamondás a pesszimistáknak. „Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy azzal foglalkozzam, amivel én akarok” – sziszeghetné a dal lezárásaként a veterán előadó. Ezt igazolná, hogy nem akarja egy az egyben Sinatrát kopírozni, de arra sem vágyik, hogy Bob Dylan módjára új értelmet keressen az életműnek. Így is akadnak szerencsés húzások: a szívbe markoló Cottage for Sale és a felszabadító erejű Luck Be a Lady olyan bravúros és friss megoldásokat rak elénk, amelyekre emlékezni fogunk.

Navarrai Mészáros Márton

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.