Lemez

Willie Nelson: That’s Life

Zene

Bővelkedett meglepetésekben a múlt év, de arra nem számítottunk, hogy a 87 éves Willie Nelson „karanténlemeze” Sinatra-feldolgozásalbum lesz.

Már csak azért sem, mert az outlaw country, az amerikai countryzene népszerű műfajának nagy öregje 2018-ban készített már Sinatra-válogatást, és azon a bizonyos My Way című albumon rajta van az összes valamirevaló kortalan sláger. Most a Los Angeles-i Capitol lemezstúdióban és Nelson saját austini stúdiójában, a járvány miatt megváltozott körülmények közepette rögzített Thats Life a korábbi albummal megegyező vállalásnak tűnik. Nem akar mást, mint egy bő félórában megmutatni, hogy milyen jók ezek a régi dalok. És meg kell hagyni, tényleg tátva marad a szánk, mert már a Nice Work if You Can Get It elhozza azt a játékos, könnyedén elegáns hangulatot, amivel az album lényeges része jellemezhető. A You Make Me Feel so Young tele van ön­iróniával és könnyed elmélkedéssel, miközben a rézfúvósok és a lehetőségekhez mérten fürge, felfelé lépdelő tempót diktáló zongorista is csillogó teljesítményt nyújt. A címadó szám megőrzi az eredeti swing hangzást; és van benne egy sor pimasz kis odamondás a pesszimistáknak. „Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy azzal foglalkozzam, amivel én akarok” – sziszeghetné a dal lezárásaként a veterán előadó. Ezt igazolná, hogy nem akarja egy az egyben Sinatrát kopírozni, de arra sem vágyik, hogy Bob Dylan módjára új értelmet keressen az életműnek. Így is akadnak szerencsés húzások: a szívbe markoló Cottage for Sale és a felszabadító erejű Luck Be a Lady olyan bravúros és friss megoldásokat rak elénk, amelyekre emlékezni fogunk.

Navarrai Mészáros Márton

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.