Lemez

Willie Nelson: That’s Life

Zene

Bővelkedett meglepetésekben a múlt év, de arra nem számítottunk, hogy a 87 éves Willie Nelson „karanténlemeze” Sinatra-feldolgozásalbum lesz.

Már csak azért sem, mert az outlaw country, az amerikai countryzene népszerű műfajának nagy öregje 2018-ban készített már Sinatra-válogatást, és azon a bizonyos My Way című albumon rajta van az összes valamirevaló kortalan sláger. Most a Los Angeles-i Capitol lemezstúdióban és Nelson saját austini stúdiójában, a járvány miatt megváltozott körülmények közepette rögzített Thats Life a korábbi albummal megegyező vállalásnak tűnik. Nem akar mást, mint egy bő félórában megmutatni, hogy milyen jók ezek a régi dalok. És meg kell hagyni, tényleg tátva marad a szánk, mert már a Nice Work if You Can Get It elhozza azt a játékos, könnyedén elegáns hangulatot, amivel az album lényeges része jellemezhető. A You Make Me Feel so Young tele van ön­iróniával és könnyed elmélkedéssel, miközben a rézfúvósok és a lehetőségekhez mérten fürge, felfelé lépdelő tempót diktáló zongorista is csillogó teljesítményt nyújt. A címadó szám megőrzi az eredeti swing hangzást; és van benne egy sor pimasz kis odamondás a pesszimistáknak. „Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy azzal foglalkozzam, amivel én akarok” – sziszeghetné a dal lezárásaként a veterán előadó. Ezt igazolná, hogy nem akarja egy az egyben Sinatrát kopírozni, de arra sem vágyik, hogy Bob Dylan módjára új értelmet keressen az életműnek. Így is akadnak szerencsés húzások: a szívbe markoló Cottage for Sale és a felszabadító erejű Luck Be a Lady olyan bravúros és friss megoldásokat rak elénk, amelyekre emlékezni fogunk.

Navarrai Mészáros Márton

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.