„Kirángattak a csigaházamból”

Kátai Tamás zenész

Tagja volt az avantgárd metált játszó és kultikussá vált Gire zenekarnak; saját projektje, a műfaj legnagyobb európai kiadójával dolgozó Thy Catafalque nemrég adta ki tizedik nagylemezét. A black metal határterületein mozgó Thy Catafalque több mint húszéves története során először fog koncertezni.

Magyar Narancs: A Rengeteg lemez volt az első, amely már a Season of Mist kiadónál jött ki, utána viszont négy évig nem jelent meg albumod. Mi volt az oka a hosszabb kihagyásnak?

Kátai Tamás: Időközben írtam egy lemezt, amely fiókban maradt. Nem igazán tudtam merre induljak akkor, mivel Bakos Attila, aki a korábbi két lemezen énekelt, már a saját albumán akart dolgozni, utána pedig abba is hagyta a zenélést egy ideig. Szerettem volna továbblépni a Rengeteg könnyebben megfogható, egyszerűbb zenei világától, de az első próbálkozást kudarcosnak éreztem, bár később a legtöbb dal átdolgozva rákerült a Metára és a Geometriára.

MN: Azóta viszont hét év alatt öt lemezt adtál ki csak a Thy Catafalque-kal.

KT: Én akkor tudok zenét írni, amikor jól érzem magam, és szerencsére az elmúlt évek így sikerültek. Most annyira nem érzem jól magam, de ezekben az időkben valószínűleg mások sem. Novemberben elkészült a következő TC-album is, de az valószínűleg csak ősszel jelenik meg. Bár most is, mielőtt elindultam ide, felvettem egy témát, szóval nincsenek tervek, akármikor eszembe jut valami, azon dolgozom.

MN: A Thy Catafalque több mint húszéves története során visszatérő kérdés volt, hogy nem akarsz-e koncertezni. Sokáig teljesen elzárkóztál.

KT: Ennek az a fő oka, hogy hazaköltöztem. Előtte tíz évig Skóciában éltem, ott semmi esély nem volt erre, nem ismertem kinn szinte senkit. Imádom Skóciát, de szociálisan alapvetően elég visszafogott vagyok bárhol. Edinburgh-ban egyébként sincs túl nagy metálélet, inkább a komolyzene és a jazz erős arrafelé, a metál az Glasgow. Tehát fizikailag sem nagyon lehetett volna kivitelezni egy zenekart, nem volt arra esély, hogy nulláról összerakjunk egy olyan produkciót, amely az egyre növekvő elvárásoknak meg tudna felelni. Skócia után viszont Budapestre költöztem, itt rengeteg zenész van, ki is rángattak a csigaházamból. És arra is felmerült bennem az igény, hogy egy kicsit kilépjek a biztonsági zónámból, és észrevegyem, hogy valójában ez csak játék. Hogy nincs kényszer.