Tavaszi programajánló

„Kirángattak a csigaházamból”

Kátai Tamás zenész

Zene

Tagja volt az avantgárd metált játszó és kultikussá vált Gire zenekarnak; saját projektje, a műfaj legnagyobb európai kiadójával dolgozó Thy Catafalque nemrég adta ki tizedik nagylemezét. A black metal határterületein mozgó Thy Catafalque több mint húszéves története során először fog koncertezni.

Magyar Narancs: A Rengeteg lemez volt az első, amely már a Season of Mist kiadónál jött ki, utána viszont négy évig nem jelent meg albumod. Mi volt az oka a hosszabb kihagyásnak?

Kátai Tamás: Időközben írtam egy lemezt, amely fiókban maradt. Nem igazán tudtam merre induljak akkor, mivel Bakos Attila, aki a korábbi két lemezen énekelt, már a saját albumán akart dolgozni, utána pedig abba is hagyta a zenélést egy ideig. Szerettem volna továbblépni a Rengeteg könnyebben megfogható, egyszerűbb zenei világától, de az első próbálkozást kudarcosnak éreztem, bár később a legtöbb dal átdolgozva rákerült a Metára és a Geometriára.

MN: Azóta viszont hét év alatt öt lemezt adtál ki csak a Thy Catafalque-kal.

KT: Én akkor tudok zenét írni, amikor jól érzem magam, és szerencsére az elmúlt évek így sikerültek. Most annyira nem érzem jól magam, de ezekben az időkben valószínűleg mások sem. Novemberben elkészült a következő TC-album is, de az valószínűleg csak ősszel jelenik meg. Bár most is, mielőtt elindultam ide, felvettem egy témát, szóval nincsenek tervek, akármikor eszembe jut valami, azon dolgozom.

MN: A Thy Catafalque több mint húszéves története során visszatérő kérdés volt, hogy nem akarsz-e koncertezni. Sokáig teljesen elzárkóztál.

KT: Ennek az a fő oka, hogy hazaköltöztem. Előtte tíz évig Skóciában éltem, ott semmi esély nem volt erre, nem ismertem kinn szinte senkit. Imádom Skóciát, de szociálisan alapvetően elég visszafogott vagyok bárhol. Edinburgh-ban egyébként sincs túl nagy metálélet, inkább a komolyzene és a jazz erős arrafelé, a metál az Glasgow. Tehát fizikailag sem nagyon lehetett volna kivitelezni egy zenekart, nem volt arra esély, hogy nulláról összerakjunk egy olyan produkciót, amely az egyre növekvő elvárásoknak meg tudna felelni. Skócia után viszont Budapestre költöztem, itt rengeteg zenész van, ki is rángattak a csigaházamból. És arra is felmerült bennem az igény, hogy egy kicsit kilépjek a biztonsági zónámból, és észrevegyem, hogy valójában ez csak játék. Hogy nincs kényszer.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.