Tavaszi programajánló

„Kirángattak a csigaházamból”

Kátai Tamás zenész

Zene

Tagja volt az avantgárd metált játszó és kultikussá vált Gire zenekarnak; saját projektje, a műfaj legnagyobb európai kiadójával dolgozó Thy Catafalque nemrég adta ki tizedik nagylemezét. A black metal határterületein mozgó Thy Catafalque több mint húszéves története során először fog koncertezni.

Magyar Narancs: A Rengeteg lemez volt az első, amely már a Season of Mist kiadónál jött ki, utána viszont négy évig nem jelent meg albumod. Mi volt az oka a hosszabb kihagyásnak?

Kátai Tamás: Időközben írtam egy lemezt, amely fiókban maradt. Nem igazán tudtam merre induljak akkor, mivel Bakos Attila, aki a korábbi két lemezen énekelt, már a saját albumán akart dolgozni, utána pedig abba is hagyta a zenélést egy ideig. Szerettem volna továbblépni a Rengeteg könnyebben megfogható, egyszerűbb zenei világától, de az első próbálkozást kudarcosnak éreztem, bár később a legtöbb dal átdolgozva rákerült a Metára és a Geometriára.

MN: Azóta viszont hét év alatt öt lemezt adtál ki csak a Thy Catafalque-kal.

KT: Én akkor tudok zenét írni, amikor jól érzem magam, és szerencsére az elmúlt évek így sikerültek. Most annyira nem érzem jól magam, de ezekben az időkben valószínűleg mások sem. Novemberben elkészült a következő TC-album is, de az valószínűleg csak ősszel jelenik meg. Bár most is, mielőtt elindultam ide, felvettem egy témát, szóval nincsenek tervek, akármikor eszembe jut valami, azon dolgozom.

MN: A Thy Catafalque több mint húszéves története során visszatérő kérdés volt, hogy nem akarsz-e koncertezni. Sokáig teljesen elzárkóztál.

KT: Ennek az a fő oka, hogy hazaköltöztem. Előtte tíz évig Skóciában éltem, ott semmi esély nem volt erre, nem ismertem kinn szinte senkit. Imádom Skóciát, de szociálisan alapvetően elég visszafogott vagyok bárhol. Edinburgh-ban egyébként sincs túl nagy metálélet, inkább a komolyzene és a jazz erős arrafelé, a metál az Glasgow. Tehát fizikailag sem nagyon lehetett volna kivitelezni egy zenekart, nem volt arra esély, hogy nulláról összerakjunk egy olyan produkciót, amely az egyre növekvő elvárásoknak meg tudna felelni. Skócia után viszont Budapestre költöztem, itt rengeteg zenész van, ki is rángattak a csigaházamból. És arra is felmerült bennem az igény, hogy egy kicsit kilépjek a biztonsági zónámból, és észrevegyem, hogy valójában ez csak játék. Hogy nincs kényszer.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.