Zene

Edvin Martonnal és Mikó Istvánnal emlékezhetünk a Beatlesre, tényleg már csak ez hiányzott. Reméljük, csupán a véletlennek köszönhető, hogy mindezt a Bodies 2 – Preparált testek című kiállítás sajtófőnöke jelentette be a VAM Design Centerben.

A Budapesti Fesztiválzenekar Marek Janowskit és a hegedűs Isabelle Faustot vendégelte legutóbbi bérletes koncertjein, két késő romantikus német repertoárdarabbal: Brahms Hegedűversenyével meg Richard Strauss önironikus-önelégült Sinfonia domesticájával.

A rokokósan szertelen hangszerelési stílusáról könnyen beazonosítható kanadai-amerikai popzenész a mai napig az egyik legmarkánsabb hangú dalszerző az ezredforduló környékén becsöngetett fiatal tehetségek közül. Rufus Wainwright az utóbbi időben elkanyarodott kissé a maga színpompás, pazarul berendezett világától: frivol slágerek helyett előbb operát (Prima Donna), majd az édesanyja emléke előtt tisztelgő komor gyászlemezt (All Days Are Nights: Songs For Lulu) írt. Friss albumán, az Out Of The Game-en azonban ismét a derűs popszámoké a terep - ennek megjelenése alkalmából beszéltünk vele telefonon.

Négy zenekar - hármuk igazi veteránokból álló, kipróbált alakulat, míg a negyedik fiatal tagokkal reciklál egy húsz évvel ezelőtti stílust, és meglepő módon még jól is áll neki - négy erős lemez, négy betöltött hely 2012 legjobb metállemezeinek képzeletbeli listáján.

még nem hallottunk ilyen erős nyugat-afrikai fúzióban, de az semmi a román cigányzenét játszó New York-i japánokhoz képest. Komolyan (és máris) mondom.