A Dandy Warhols a Black Rebel Motorcycle Clubhoz és a Fun Lovin' Criminalshoz hasonlóan azon zenekarok sorát gyarapítja, melyeknek hazájukban, az Egyesült Államokban soha nem sikerült befutniuk, Európában viszont igen. A narcisztikus Courtney Taylor vezette portlandiak csúcskorszaka körülbelül 1998 és 2003 közé esett, és innen is kiemelkedett a Thirteen Tales From Urban Bohemia album, rajta a Vodafone-reklámnak köszönhetően a nagy tömegekhez is eljutóBohemian Like You slágerrel. A Dandyvel csupán egy gond volt: a zenészeknek nem igazán számított a minél nagyobb siker, így a végtelenül antikommerszre sikeredett 2005-ös albumuk (Odditorium Or Warlords Of Mars) után ejtette őket a nagykiadó - a három évvel későbbi, szintén nem nagyon slágeres Earth To The Dandy Warhols már egy független cégnél jelent meg.
Azóta a Capitol még kiadta a régi slágereiket egy bestofon, illetve előtte még megkaptuk a Welcome To The Monkey House alternatív (amúgy sokkal szarabb) mixét, a tagok pedig jó ideig a saját dolgaikkal voltak elfoglalva. Taylor képregényt csinált egy fiktív 70-es évekbeli krautrockegyüttesről, Peter Holmström gitáros a Pete International Airportban villogott, Zia McCabe billentyűs a Brush Prairie-ben nyomkodta a gombokat, míg Brent DeBoer dobos a folknak hódolt szólóelőadóként, illetve az Immigrant Union tagjaként. Persze aztán mindenki visszatért a Warholshoz, és már itt is van a zenekar hetedik lemeze, melynek borítója egy igazán derék műalkotás egy jó kis Woody Guthrie-utalással (annak idején az ő gitárjára volt ráírva az, hogy "This Machine Kills Fascists").
Hogy ennek az albumnak a dalai mi vagy ki ellen lennének képesek felvenni a küzdelmet, az egyelőre talány, de az biztos, hogy a közel tíz éve elvesztett fonalat továbbra sem találják Taylorék. Bizonyos motívumok eltűntek (nincsenek itt a rájuk oly jellemző pszichedelikus hömpölygések), bizonyosak megmaradtak (a frontember továbbra is mintha adóvevőn keresztül énekelne), csak a régi jó számok hiányoznak. Sem a Sad Vacation lüktető ritmikája, sem a beszédes "I used to be cool" sort tartalmazó Enjoy Yourself gyagya kazúszólója, sem az Alternative Power To The People bugyogó zakatolása, sem a Well They're Gonetheremines aláfestése vagy a Don't Shoot She Cried gyogyóba torkolló dreampopja nem hozza meg a felüdülést. Azért két pozitív pillanat így is akad: a Come As You Are-t és a Song 2-t sikeresen pároztató The Autumn Carnival és a jó öreg trombitát is bevető, pozitív hangulatú I Am Free megidézik a Dandy Warhols szebb napjait - mi meg emlegessük őket továbbra is az ezredfordulós lemezeik okán.
The End Records, 2012
