Cowboy Junkies: The Wilderness

Visszafelé, befelé

  • - greff -
  • 2012. május 29.

Zene

Most, hogy a múlt nyáron a Szigeten varázsoló kanadai zenekar Enrique Martínez Celaya-festményekhez igazított négylemezes Nomad-sorozatának utolsó darabja is megjelent, világosan látszik, hogyhuszonhat évvel az indulása után a Cowboy Junkies akkor tud a legizgalmasabb lenni, amikor vesz egy nagy levegőt, és kilép a maga bluesból, folkból és a Neil Young-féle rockzenéből felépített indigókék világából. A kínai motívumokat magába építő experimentális Renmin Park és az erőteljesen a pszichedélia felé táguló Sing In My Meadow érdekesebb zenét kínált a Vic Chesnutt-feldolgozásokat közreadó Demonsnál vagy a most megjelent The Wildernessnél - ez azonban nem jelenti egyúttal automatikusan azt is, hogy ezeken hallhattuk volna a legjobb számokat. Épp ellenkezőleg: a következetesen a zenekar saját, jól bejáratott ösvényére visszahúzódó Wilderness első négy, otthonosan introvertált dala olyan szívhasítóan sűrűre sikeredett, hogy hajlamosak volnánk mégis inkább emellé letenni a voksunkat a négy album közül.


 

A lemez többi száma aztán már nem ennyire intenzív és emlékezetes, de mivel mindet Margo Timmins, a lassú és szomorú rockzene egyik legellenállhatatlanabb hangja énekli, még sincs kedve az embernek léptetni egyiket sem. Összességében a The Wilderness szép és nagyon egységes munka (olyannyira, hogy a záró Fuck, I Hate The Cold ki is lóg kicsit a maga diszkrét középtempójával) - a zsenialitástól és az újszerűségtől távol, a meghitt kandallómelegséghez igen közel.

Razor and Tie, 2012


Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Ez a művész verhetetlen címadásban!

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.) „Karomvölgy” című kiállítása szeptember végéig látható.

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.