Kis híján - Ken Loach: Még egy csók (film)

Zene

Ken Loachot azért dicsérni, mert remekül érti a kisemberek nyelvét, legalább akkora semmitmondás, mint Hitchcockot feszültségteremtő képességéért méltatni.

Ken Loachot azért dicsérni, mert remekül érti a kisemberek nyelvét, legalább akkora semmitmondás, mint Hitchcockot feszültségteremtő képességéért méltatni. Igazságtalan vagy sem, ilyen a nagyok sorsa: miközben nekik saját legjobbjukat kell minduntalan túlszárnyalni, a mezőny szerényebb képességű versenyzőinek jóval kevesebbért is jár a vállveregetés. Talán éppen saját konkurenciájától tartva Loach már az indításkor ráígér a standard programra: az iskolai előadáson identitását elrappelő pakisztáni lány és a hirdetőtáblába áramot vezető sarki boltos zsörtölődő figurája két külön filmet ígér, az ígéretekből azonban csak egy glasgow-i irányítószámmal ellátott "Rómeó és Júlia"-sztorit sikerül valóra váltani.

Nyilván nem lehet elégszer figyelmeztetni a mindannyiunkban lappangó előítéletekre, a nemes ügy iránti elkötelezettség azonban nem feltétlenül a legjobb tanácsadó. Különösen játékfilmkészítéskor nem az, a családja szigorának ellenszegülő pakisztáni dj és az ír-katolikus zenetanárnő viharos kapcsolatát feldolgozó történet ugyanis nemegyszer úgy hat, mint egy speciális előítélet-ismereti kurzus, melynek legvégén mindenkinek (mozlimoknak és katolikusoknak egyaránt) ki kell osztani a megfe-lelő osztályzatot. Noha Loach nagyon igyekszik mindent és mindenkit megérteni és megértetni, valamennyi tábor közül messze a leggyengébb bizonyítványt a katolikus egyház részére sikerül kiállítania. A gyülekezete erkölcseire diktátori eszközökkel felügyelő pap ábrázolásakor mintha Loach sem bírta volna tovább azt a jótékony távolságtartást, mely egyébként mindaddig jól szolgálta a túlzottan kitüremkedő rútságok elkozmetikázásában.

A szereplők közül egyedül Glasgow-nak megengedett, hogy vonzó rútságával tüntessen. A skót nagyvárost semmitmondó tereivel és hétköznapi nyüzsgésével nagyon bírja a kamera. Így is lehet várost fényképezni, ahogy - s úgy tűnik, ezt is Loachtól kell eltanulni - az sem számít halálos bűnnek, ha a tengerparti vakáció csillogását néhanapján felváltja a dramaturgiai-lag és meteorológiailag is indokolt ború. Loachhoz hasonlóan azonban mi sem forszíroznánk a fölösleges borúlátást. A veterán filmrendező végül is egy majdnem tökéletes Loach-filmet rendezett. Kisrealizmusának utcaszaga meggyőző, kritikája penge, együttérzése természetes - igazán kár, hogy nem a tanítványok közül csinálta meg valaki.

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.