Tény, hogy ők sem fogják megváltani a világot, de remekül elszórakoztatnak pár tízezer önfeledten bulizni vágyó embert, akiknek péntek este a legkevésbé is katarzisra van szükségük (vagy ha mégis, azt megkaphatták előtte PJ Harvey-tól). Mivel a maguk kategóriájából egyedül ők lehettek nagyszínpadi záróattrakció, szereplésükön remekül le lehetett mérni, hogy mennyire működik, hogyan vizsgázik ez a hatásos riffekre, sodró groove-okra és együtt ordítható refrénekre épülő gitárpop a fesztiválközönség színe-java előtt. Nos, az eredmény felemás, de ezért csak kisebb mértékben hibáztatható a Kasabian. A lelkesedéssel nem volt baj, tisztes lendülettel játszották végig a programot, amelyet egyenletesen raktak össze valamennyi korszakukból és lemezükről válogatva, bár a setlist fele a legutóbbi két album (48:13, 2014; For Crying Out Loud, 2017) határozottabban színpadképes dalaira épül. Az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően az egykori domináns frontember, Tom Meighan már megosztja az éneklés terhét Sergio Pizzorno gitáros-szerzővel; a gyakorta kétszólamú vokál emel is produkción, s a négy alaptag kiegészül az állandó közreműködő Tim Carter gitárossal, egy trombitással és egy billentyűssel. A hangzás elég vastag, másfél órára éppen kitart a Kasabian-repertoár legjava, és ugyan a dalok jó részét éppen a gátlástalan hedonizmus ihlette, a komolyabb mulatság valahogy mégis elmarad. Lehet, hogy a hangerő kevés egy ilyen produkcióhoz, lehet, hogy egy kicsit fáradtak a zenészek (bár vannak oly rutinosak, hogy hibátlanul végigrakják a bulit), de az eksztázis elmarad. Néha felélénkül a közepesen empatikus publikum, például amikor logikus folytatásként beépítik az Eez-Eh című számba a Daft Punk Around the Worldjének sorait és dallamát, és bizony most is kiderült, hogy a Kasabian számos, a maga egyszerűségében is hatásos dalt írt (hogy csak az L.S.F. című zárószámot említsük). Azonban még a derekas ráadás (a lassan klasszikusnak számító 2009-es Fire-rel) sem feledtetheti, hogy ez a koncert annyi útravalót sem adott a közönség zömének, amennyi legalább a következő sörig kitartana.
Sziget, Dan Panaitescu Nagyszínpad, augusztus 11.
