Koncert

Kismesterek éjszakája

Kasabian

  • - minek -
  • 2017. szeptember 17.

Zene

Az előző, „nullás” évtizedben befutott, jeles elődeik munkásságát ügyesen szintetizáló, némi jóindulattal slágereket is tisztesen termelő, a színpadon többnyire jól teljesítő zenekarok között szokás emlegetni a leicesteri Kasabiant.

Tény, hogy ők sem fogják megváltani a világot, de remekül elszórakoztatnak pár tíz­ezer önfeledten bulizni vágyó embert, akiknek péntek este a legkevésbé is katarzisra van szükségük (vagy ha mégis, azt megkaphatták előtte PJ Harvey-tól). Mivel a maguk kategóriá­jából egyedül ők lehettek nagyszínpadi záróattrakció, szereplésükön remekül le lehetett mérni, hogy mennyire működik, hogyan vizsgázik ez a hatásos riffekre, sodró groove-okra és együtt ordítható refrénekre épülő gitárpop a fesztiválközönség színe-java előtt. Nos, az eredmény felemás, de ezért csak kisebb mértékben hibáztatható a Kasabian. A lelkesedéssel nem volt baj, tisztes lendülettel játszották végig a programot, amelyet egyenletesen raktak össze valamennyi korszakukból és lemezükről válogatva, bár a setlist fele a legutóbbi két album (48:13, 2014; For Crying Out Loud, 2017) határozottabban színpadképes dalaira épül. Az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően az egykori domináns frontember, Tom Meighan már megosztja az éneklés terhét Sergio Pizzorno gitáros-szerzővel; a gyakorta kétszólamú vokál emel is produkción, s a négy alaptag kiegészül az állandó közreműködő Tim Carter gitárossal, egy trombitással és egy billentyűssel. A hangzás elég vastag, másfél órára éppen kitart a Kasabian-repertoár legjava, és ugyan a dalok jó részét éppen a gátlástalan hedonizmus ihlette, a komolyabb mulatság valahogy mégis elmarad. Lehet, hogy a hangerő kevés egy ilyen produkcióhoz, lehet, hogy egy kicsit fáradtak a zenészek (bár vannak oly rutinosak, hogy hibátlanul végigrakják a bulit), de az eksztázis elmarad. Néha felélénkül a közepesen empatikus publikum, például amikor logikus folytatásként beépítik az Eez-Eh című számba a Daft Punk Around the Worldjének sorait és dallamát, és bizony most is kiderült, hogy a Kasabian számos, a maga egyszerűségében is hatásos dalt írt (hogy csak az L.S.F. című zárószámot említsük). Azonban még a derekas ráadás (a lassan klasszikusnak számító 2009-es Fire-rel) sem feledtetheti, hogy ez a koncert annyi útravalót sem adott a közönség zömének, amennyi legalább a következő sörig kitartana.

Sziget, Dan Panaitescu Nagyszínpad, augusztus 11.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.