145 millió forintot követel a Snétberger Zenei Tehetség Központot működtető Camp Europe Felsőörs Oktatási Közhasznú Nonprofit Kft.-től a cég egyik korábbi munkatársa. Tromposch Julianna a Camp Europe-ban dolgozott 2017 januárjáig, ám akkor belső ellentétek miatt elbocsátották, és vele együtt néhány hozzá közel álló alkalmazottat is. Tavasszal aztán a kezdettől a programban ténykedő egykori operatív igazgató nevében inkasszózták a Camp Europe Kft. számláján lévő 30 millió forintnyi készpénztartalékot, majd egy végrehajtó is megjelent a cég ingóságaiért. A végrehajtás indoka pedig az, hogy az iskola jogosulatlanul használja Tromposch Julianna szellemi tulajdonát, amiért kártalanítás jár.
Tromposch ugyanis a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál regisztráltatta azt a mentorálási módszert, amelyet a zenészpalánták képzésével foglalkozó intézmény kidolgozott. Forrásaink szerint Tromposch valóban sokat foglalkozott ezzel, ám Snétberger Ferenc, az egyedi tehetséggondozó, táborszerűen működő iskola névadója és egyik ötletgazdája úgy látja, hogy egykori munkatársa meglopta nemcsak őt, hanem a gyerekeket is. „Arról van szó, hogy bármelyik pillanatban idejöhetnek a végrehajtók, akik mindent, amit itt lát – hangszereket, zongorát, gitárokat, erősítőt, amelyeket egyébként a gyerekek használnak, mert gyakran sajátjuk nincs –, le fognak foglalni, vagy már le is foglaltak, és később elárvereznek” – mondta a Heti Válasznak adott interjúban. Konkrétumot viszont nem mondott Snétberger, hogy szerinte ki és mit is lopott el.
A Magyar Narancs kérdéseire adott válaszai is arra utalnak, hogy Snétberger Ferenc a helyzetet zajos botrányoktól mentesen szeretné megoldani. „Minden, amit mondani akartam, szerepel az interjúban – írta lapunknak. – Amiért interjút adtam, az az, hogy mérhetetlenül igazságtalannak érzem, hogy akkor, amikor ebben a projektben rengetegen segítettek nekünk, akár magánemberek, néha 1000 forintos átutalással, vállalatok, önkéntesek, támogatók, az állam, pontosabban az Emmi, korábban a Norvég FM, az Európai Unió, a Svájci Alap, a Nyílt Társadalom Intézetek, a dán VELUX Alapítványok, a rendezvényeinken való megjelenéssel ezrek, a szülők, a gyerekek, a tanárok, civil szervezetek, akik pénzt, hangszereket ajánlottak fel – sajnos, mindenkit nem tudunk felsorolni, de meg lehet tekinteni a weboldalunkon –, akkor ennyi áldozat mellett van, aki nyerészkedni akar olyan vagyonon és pénzen, ami nem az enyém, nem magánembereké, hanem csak és kizárólag a gyerekeké. Mert a gyerekek miatt jött létre. Ez felháborító! Nem mondok neveket, mert az eljárások folyamatban vannak, és nem akarok több problémát. A megoldás az, hogy az alapítvány, egyeztetve az összes érintett szereplővel, erején túl végez munkát, és minden kérdésre igyekszik anyagi vagy morális megoldást találni. Minden kollégám mellettem áll ebben a kérdésben. A minisztérium teljes egészében a program mögött áll, Balog Zoltán miniszter úr a támogatásáról biztosított, tegnap hívott az egyik legfontosabb támogatónk, a VisFontis képviselője, de folyamatosan egyeztetünk a támogatóinkkal, ügyvédeinkkel. Együtt meg fogjuk oldani ezt az ügyet.”
Csakhogy a végrehajtás megkezdődött. A korábbi munkatárs, aki a Norvég Alapnál nyertes, mintegy 2,7 millió eurós pályázatot is készítette (amelyhez a Miniszterelnöki Hivatal adta a 15 százaléknyi, 472 ezer eurós önerőt) alkalmazotti jogviszonyban dolgozott a központot működtető cégnél, így ha egyedül találta volna is ki a teljes mentorálási programhoz kapcsolódó terveket, akkor is nagy valószínűséggel a céget illetnék meg annak szabadalmi jogai. Mindenesetre Tromposch Julianna, miután bejegyeztette a szabadalmi jogot, fizetési meghagyást bocsátott ki, amely 15 nap múltán végrehajtható lett. Ez a papír egyébként nem jutott el a vezetőséghez, így nem is tudtak érdemben tenni ellene. (A fizetési meghagyást állítólag Tromposch egyik – szintén elbocsátott – embere vette át, aki aznap töltötte utolsó munkanapját a cégnél.)
Egy szép történet kezdete
A Snétberger Ferenc fejéből kipattant tehetségközpontot akkori menedzsere, a rádiós múlttal rendelkező veszprémi vállalkozó, Mészáros Zoltán segített megvalósítani. (Mészáros Zoltán, a cég korábbi ügyvezetője – aki a VeszprémFest alapítójaként is ismert – a Magyar Narancsnak elmondta: amikor megvált a cégtől, az átvilágítása során még semmilyen követelés nem merült fel a módszer know-how-ját illetően.) Együtt házaltak az ötlettel, majd kezdtek bele a pályázatírásba. Tromposch Julianna korábban dolgozott néhányszor együtt Mészárossal, ezért is bízták meg azzal, hogy rakja össze a Norvég Alaphoz beadott pályázatot. A központ a működtetésre nem kapott támogatást, így a Soros György nevéhez kapcsolódó Nyílt Társadalom Intézethez fordultak segítségért, sikerrel. A norvég támogatás legfontosabb elvárása az volt, hogy a központ legalább tíz évig, évente 12 hetes programmal, 60 gyerekkel működjön.
A központ működtetéséhez folyamatosan kalapoznia kellett a vezetésnek, Mészáros 25 millió forint tagi kölcsönt is adott erre. Tromposch az elejétől fontosnak tartotta, hogy a gyerekek mentorálása megfelelően kidolgozott legyen. Mészáros szerint a program e részére komoly erőforrásokat kellett áldozni, hiszen a gyerekek közül sokan bár nagyon tehetségesek voltak a zenében, egyéb területen – családi körülményeik és lehetőségeik korlátozottsága miatt – hátrányban voltak, és felzárkóztatásuk sok erőt és energiát igényelt.
„Mivel a központ 2011-ben, a Roma Évtized Programmal egy időben indult, abban reménykedtünk, hogy ez a fajta oktatási, tehetséggondozási program olyan kezdeményezés lesz, amelyet majd segítenek az európai uniós pályázatok is. Egy idő után azonban a működtetés egyre nehezebb lett. Az önfenntartás volt a célunk, ezt akartuk elérni a támogatói adományok és az uniós pályázatok segítségével, de rá kellett jönnünk, ez szinte lehetetlen” – idézi fel a kezdeteket Mészáros.
Az állam közbelép
2015 októberében a ma végelszámolás alatt álló, állami tulajdonú Erzsébet Vagyonkezelő vette át a vállalkozást Mészárostól, aki szerint Balog Zoltán emberi erőforrás miniszternek szívügye Snétberger központja. Ebben lehet valami, hiszen a kormány a Norvég Alap és a Soros György intézményei ellen folytatott propagandaháborúja közepette egy olyan intézményt vett át, amely nem egyszerűen külföldről támogatott szervezet, de vállaltan „Norvég-” és Soros-támogatással jött létre. A kormány anyagilag is segíti a központot, kérdés, hogy mit vár el cserébe. Forrásaink szerint, ha Balognak lesznek is elvárásai, Snétberger személyében nyakas vitapartnerre talál, aki nem tűri, ha rátelepszenek, és nincs meg az a szakmai vagy személyes szabadsága a munkája során, amire szerinte szüksége van. Annyi már biztos, hogy a felsőörsi, Hóvirág utcai ingatlan, amely korábban Veszprém város önkormányzatának a tulajdona volt, átvándorolt az állami Erzsébet-központhoz.
A Camp Europe Kft. ügyvezetői székébe a korábban a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája elnökeként, majd a Commitment Kft. vezetőjeként ismertté vált Ekler Gergely ülhetett (aki az Erzsébet Programot vezető Guller Zoltán jó embere). (A Commitment az iskolák természettudományi oktatását fejleszteni hivatott, ám az uniós pénzek fejősteheneként használt Öveges-program idején vált hírhedtté. Mint kiderült, a valójában egyáltalán nem vagy csak részben megvalósuló fejlesztések közbeszerzésein a Commitment rendre megjelent, és a tendereken a „versenytársai” a saját cégcsoportban szereplő vállalkozások voltak, mint például a Szintézis Kft. vagy a Modern Oktatási Eszközök Kft.) Az Opten adatai szerint a Camp Europe Felsőörs Oktatási Közhasznú Nonprofit Kft. mintegy 800 millió forint értékű eszköz felett diszponál, ebbe beletartoznak az egykori felsőörsi úttörőtábor területén felhúzott épületek is. Ha Balog Zoltán miniszter valóban elkötelezett a Snétberger Központ további működéséért, akkor nemcsak a civil szervezetekkel, illetve a Norvég Alapokkal szembeni kormánypropaganda miatt kell tartania a hátát, de amiatt is, hogy ne merüljenek föl „egyéb” szempontok a tehetséggondozásban. Snétberger Ferenc ismerői esküsznek arra, hogy a művésznek teljes szabadsága van ebben a munkában. Talán így is marad.
