Koncert

Kiss Péter zongoraestje

  • Molnár Szabolcs
  • 2019. március 7.

Zene

A különböző tempójú, karakterű, hangvételű, általában rövidebb lélegzetű darabok füzéreként elgondolt kompozíciókat a régebbi időkben szvitnek nevezték. Később ciklusnak, majd sorozatnak. Ha a leg­újabb időkben egy zeneszerző szvitként határozza meg egy művét, akkor szinte elkerülhetetlen, hogy ne lépjen valamilyen referenciális kapcsolatba a műfaj nagy korszakának valamelyik szerzőjével, ami praktikusan annyit jelent, hogy Bachhal. A szvit egyébként igen sokarcú műfaj. Nem könnyen eldönthető, hogy a nagyon eltérő tételek egymásutániságában a világ heterogenitásának tükrét, vagy épp ellenkezőleg, a sokféleség látszatjellegét kell-e felismernünk. Bach szvitjeivel kapcsolatban inkább az utóbbira hajlik a többség, talán a többtucatnyi – egységesítő és a karakterek élveteg kijátszásától tartózkodó –, gyakran unalmas előadás is okolható ezért.

Kiss Péter zongoraművész Bach Angol szvitjeiből játszott kettőt (e-moll és g-moll), és jólesően zsigeri, a karakterizálás tekintetében szemérmetlenül élveteg játékával igen könnyű volt azonosulni. Produkciója korántsem volt makulátlan, az e-moll szvitet például nagyon idegesen kezdte, ugyanakkor a meglepően lírai, szemlélődő Allemande tételek, a hetyke Courante-ok vagy a kissé tébolyult két Gigue bőséges kárpótlásul szolgáltak. A zongoraművész a két Bach-művet Orbán György Zongoraszvitjével és Melis László Black & White zongoraszvitjének néhány tételével párosítva tökéletesen működő programot szerkesztett, azt pedig a posztmodern után már nem is kell hangsúlyozni, hogy Orbán vagy Melis esetében a szvit a világ heterogenitását immár adottságként reprezentálja: Kiss Péter koncertjének hangos és lelkes fogadtatása pedig arról árulkodott, hogy Bachra jobban esik rápillantani a mostból, ahelyett, hogy egy rekonstruálhatatlan 18. századi perspektívából a saját romlottságunkon keseregnénk.

Zeneakadémia, Solti terem, február 3.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.