Koncert

Kiss Péter zongoraestje

  • Molnár Szabolcs
  • 2019. március 7.

Zene

A különböző tempójú, karakterű, hangvételű, általában rövidebb lélegzetű darabok füzéreként elgondolt kompozíciókat a régebbi időkben szvitnek nevezték. Később ciklusnak, majd sorozatnak. Ha a leg­újabb időkben egy zeneszerző szvitként határozza meg egy művét, akkor szinte elkerülhetetlen, hogy ne lépjen valamilyen referenciális kapcsolatba a műfaj nagy korszakának valamelyik szerzőjével, ami praktikusan annyit jelent, hogy Bachhal. A szvit egyébként igen sokarcú műfaj. Nem könnyen eldönthető, hogy a nagyon eltérő tételek egymásutániságában a világ heterogenitásának tükrét, vagy épp ellenkezőleg, a sokféleség látszatjellegét kell-e felismernünk. Bach szvitjeivel kapcsolatban inkább az utóbbira hajlik a többség, talán a többtucatnyi – egységesítő és a karakterek élveteg kijátszásától tartózkodó –, gyakran unalmas előadás is okolható ezért.

Kiss Péter zongoraművész Bach Angol szvitjeiből játszott kettőt (e-moll és g-moll), és jólesően zsigeri, a karakterizálás tekintetében szemérmetlenül élveteg játékával igen könnyű volt azonosulni. Produkciója korántsem volt makulátlan, az e-moll szvitet például nagyon idegesen kezdte, ugyanakkor a meglepően lírai, szemlélődő Allemande tételek, a hetyke Courante-ok vagy a kissé tébolyult két Gigue bőséges kárpótlásul szolgáltak. A zongoraművész a két Bach-művet Orbán György Zongoraszvitjével és Melis László Black & White zongoraszvitjének néhány tételével párosítva tökéletesen működő programot szerkesztett, azt pedig a posztmodern után már nem is kell hangsúlyozni, hogy Orbán vagy Melis esetében a szvit a világ heterogenitását immár adottságként reprezentálja: Kiss Péter koncertjének hangos és lelkes fogadtatása pedig arról árulkodott, hogy Bachra jobban esik rápillantani a mostból, ahelyett, hogy egy rekonstruálhatatlan 18. századi perspektívából a saját romlottságunkon keseregnénk.

Zeneakadémia, Solti terem, február 3.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.