Lemez

The Budapest Jazz Orchestra Plays the Music of Linda Kovács: Sunflower

Zene

Kovács Linda énekesnő pályájának legambiciózusabb, többéves projektje a mostani, hiszen big banddel készített egy teljes albumot saját szerzeményeiből, ráadásul saját hangszereléseivel. A hetvenes évek óta a big band műfaja végleg elvált minden tánczenei képzettől, és nagyobb teret enged az egyéni kifejezésnek, inspiratív belső dinamikának. Kovács Linda megközelítése erre épít, az énekhangot bele-beleszövi a hangszerek közé, miután többnyire ő maga vezeti be a témát. Az emblematikus napraforgókép és a jópofán cirkalmas kézírás a borítón jól illusztrálja a kanyargós, indázó hajlékonyságot, ami régebben is sajátja volt Kovács Lindának, de most big band hangszerelései is mesteri kézzel váltogatják a szólamok/kiemelt hangszercsoportok, tuttik és szólók sorát. Figyelemre méltó az is, hogy az énekesnő matt színezetű altját – azokhoz hasonlóan, akik hangjukat hangszerként kezelve igyekeznek harmóniába lépni a kísérő zenekarral – mennyire távol pozicionálja a jazz „dalos pacsirtáitól”; a nagyzenekar mozgási energiáját pedig hangszerelőként úgy tudja kombinálni, hogy orgánumának meghatározottságai helyett a történetek, a hangképek és a be-beszűrődő fények irányítsák a hallgató fantáziáját. Kollman Gábor zenekarvezető és Fenyvesi Márton zenei rendező, no és persze a zenekar választékos és precíz megszólalása újabb bizonyítékát adta, hogy a BJO a kortárs idiómában is tökéletesen otthon van. Az album, ha nem is megunhatatlan, de igazi gyöngyszem.

 

BJO Records, 2018


Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.