A buli persze telt házas. A kezdésre - sajnos szintén nem meglepõ módon - háromnegyed órát kell várnia a közönségnek, de az erõs kezdés kisimítja a homlokokat: Zságer Balázs a Parachute To Eternityvel behúz mindenkit az õ sajátos lüktetésébe. Amint a teljes zenekar színpadra áll, feltûnik, hogy Kovács Andor távozása után ma sem debütál új gitáros - helyét Ligeti György énekes veszi át, és ez sajnos az éneklés rovására megy: hangját végig keveselljük a koncerten. Nem így a hölgyekét: a Wings Of Love-val elhíresült Underground Divas Németh Jucijával és Judy Jayével együtt négy lány vokálozik (és szólózik), néhol még olyan számokban is, ahol ezt eddig nem szokhattuk meg. A retrospektív elektro-rock mûsor ugyanis nemcsak a felelevenítés, de üdvözlendõ módon az átdolgozás jegyében is telik - s a programba feltûnésmentesen belesimul még két új szám is a közeljövõben megjelenõ harmadik korongról (ideje volt már, hiszen utolsó lemezüket 2007-ben jelentették meg).
A Cannot Walk Fly Instead nagy sikere a már említett Wings Of Love volt, ami a ®agar-koncertek tipikus zárószáma, de ezúttal a közönség kikövetel magának még tizenöt percet, így (talán túl)húzva a koncertet kicsit több mint kétórásra. A vizuális anyag - ami a Trafóban zajló Temps d'Images (Képek ideje) fesztiválhoz is méltó - Kemuri és az Urbanizer jól átgondolt munkája: aszszociációk ritmusváltozásokkal kísért szabályos áramlása.
A koncert után a kijáratnál egy kamerás úriember kérdez néhányat a távozóktól ("®agaréknak, dokumentumfilmhez"); az obligát "hogy tetszett a koncert, és milyenek az új számok?"-ra egyértelmû a felelet: köszi, jó volt - de ránk fér már az az új album!
Trafó, február 12.
****
