Az est második performere, Ben Sharpa kifejezetten rémisztõ. ' nem viccelni jött. Ebbõl a kicsi afrikai emberbõl olyan prédikáció ömlik, hogy egészen aprónak érzem magam tõle már az elsõ percben. És csak megyek össze. Bár két centit visszanyúlok, ahogy a szénné csépelt rendõrgyalázást is elõveszi, mégsem bírok ellenállni neki, pedig már forog a gyomrom a sötét beatektõl és a baljós szövegektõl. Van benne pár csepp álagresszió, ott van az extra méretû hoodie-jában, a rosszat sejtetõ pózokban és a klipjeiben, melyeket végig mellévetít a Kiégõ Izzók, és mégis: a sok allûrrel együtt õ az est leghitelesebb mc-je.
És ha Sharpát az álagresszív jelzõvel illettem, akkor Oddateee-re nem is tudom, mit kéne mondanom. Ez az ember úgy néz ki, mintha egy nu-rave buliból rántották volna elõ; robottáncol, fogdossa magát, az arca leginkább egy sorozatgyilkoséra hasonlít. Mellé nem dj kerül, hanem gitáros, aki csak azért nyúl a hangszeréhez, hogy fülcsontocskákat roncsoló, recsegésig torzított zúzást csaljon elõ belõle. Nem értem Oddateee-t. Nagyon akar valamit, divatos, hangos, de legbelül mintha kongana az ürességtõl.
Egyik fellépõt sem sorolnám a favoritkategóriámba: kicsit feszesek, a hangszínük is inkább középtónusú, mint mély, de szerencsére senki nem próbálkozik raggaelemekkel; viszonylag kevés a dub-step ütem, és andalító énektémák sincsenek a refréneknél. Bárhogyan is: végre elindult valami, ami a színvonalas külföldi hiphopot hivatott prezentálni.
A38 hajó, szeptember 17.
*** és fél
